Pár hónapja kezdődött az egész. Egyszercsak tudatosodott bennem, hogy nem tesz jót a hangulatomnak a telefonnyomkodás. Persze ez nem egy újkeletű jelenség. Eddig is ismertük a közösségi média mentális egészségre és az önképre gyakorolt hatását. Sőt, még borzasztó sok időt is elvesz a mindennapjainkból. De a KarantÉnem sokkal érzékenyebb az ilyesmire, mint a korábbi énem, tehát valamit változtatnom kellett.

Kapcsolatom a közösségi médiával

Holott a Facebookot már évekkel ezelőtt letöröltem a telefonomról, és csak havonta kb. egyszer nézek fel rá pár percre, az Instagram mélyen beágyazta magát az életembe, már 2014-ben. Aztán pár éve rákattantam a Youtube-ra is, viszont azt csak laptopon vagy tableten néztem eddig is, telefonon csak nagyon-nagyon ritkán.

Mi a problémám az Instagrammal?

Minden Instagramos értesítés ki van kapcsolva a telefonomon, de ez sosem akadályozott meg abban, hogy felnézzek rá görgetni egy kicsit/sokat. Csak mert megszoktam.

Az egész ottani jelenlétem az utazás köré szerveződött az elmúlt pár évben. De egy éve alig megyünk valahova. Mit posztoljak? Meg egyébként is, érdekelnek valakit az utazásos meg kirándulós képek ezekben a Covidőkben?

Amíg a blogomat viszonylag simán át tudtam állítani “itthoni módba”, beltéri témákra, az Instához valahogy nem volt kedvem. Persze, próbálkoztam vinni a macskám profilját tovább, mert ő legalább biztosítja az itthoni kontentet. Meg létrehoztam egy olyan profilt is, ahova terveim szerint a blog témáihoz kapcsolódó tartalmat posztoltam volna, magyar nyelven.

Végül nem volt kedvem egyikhez sem. És december 23-án leálltam. És azóta sem raktam ki képet.

Miért tart ez ennyi ideig?

Borzasztó sok időt töltöttem el azzal, hogy kiposztoljak egy képet. Lövök csomó fotót, kiválasztok 1-et. Szerkesztem. Általában nem használok szűrőt, hanem fényeket állítok. Kontrasztot, színhőmérsékletet, mindent, ha kell. Kitalálok egy leírást, amit megpróbálok helyes angolsággal megírni, majd hashtageket keresek. Előszerkesztem az egész leírást, majd beillesztem a képhez és posztolom. Ez még több idő, ha a fotót fényképezőgéppel készítem és nem telefonnal.

Szeretem, ha egy kép a lehető legtökéletesebb, és erre törekszem mindig. Helló, maximalizmus!

Ugyan létrehoztam valami szépet, de az Instagramon nem igazán látom, hogy ez a maximalizmus bárhova is vezetne. Mert az, hogy kirakok egy képet, nem elég és sosem lesz elég.

Az algoritmus annyira ellehetetlenítette az esélyeimet, hogy kábé ugyanannyian lájkolják a posztjaimat, mint 5 évvel ezelőtt. Pedig akkor még csak 1/3 ennyi követőm volt, vagy annyi se. Nem emlékszem.

Azt gondoltam, szakmailag jót tenne, ha állandó jelenlétem és növekvő követői bázisom lenne az Instán, de ehhez még ennél is több és több energiát és időt kéne beleölnöm. Erre én nem vagyok képes.

Miért zavarnak mások képei?

Emellett nem csak a posztolással volt problémám, hanem olyan emberek tartalmával is, amivel korábban nem. Kikövettem vagy elrejtettem a minden héten parkokban, fancy ruhában piknikező influenszereket, a gyereküket posztolókat (a kisgyerekek cukik, de nem a publikus Insta profilokra valók), és még pár olyat, akitől rosszabbul éreztem magam.

De aztán rájöttem, hogy ennyi időt se ér a dolog, hogy egyenként elrejtsek mindenkit. És amúgy sem akarok egész nap telefont nyomkodni.

Szóval inkább leraktam a telefonomat az előszobában és hetekig nem nyúltam hozzá. Így telt el a január.

Milyen az élet telefon nélkül?

Kicsit olyan, mint gimis koromban. A laptopon netezek csak, és akkor látok minden üzenetet és történést, amikor bekapcsolom a gépet. Ez mostanában a reggeli teám közben történik.

Felkelek, mosdóba megyek, fogat mosok, felöltözök, cicát etetek, cicát simogatok és a lefőzött teámmal leülök a kanapéra, és csak ezután nyitok meg bármilyen weboldalt, üzenetet vagy híroldalt a laptopon.

Így, hogy szinte mindig itthon vagyok, a laptopom tökéletesen elég mindenre, amit csinálok. Dolgozom rajta, használok Messengert, Youtube-ot, hallgatok néha podcastokat, nézek sorozatokat, olvasok cikkeket. De ég és föld a különbség a laptopos és a telefonos felhasználásom között. A laptopom nem idegesít.

  • Nem kell folyton frissíteni valamit, ami pirosan világít.
  • Nem írja ki folyton, hogy betelt a tárhely.
  • Nem érzek kísértést, hogy ránézzek alvás előtt az üzenetekre vagy az Instára.
  • Ezen kívül az is plusz pont, hogy így csak a laptopomat kell tölteni, a telefont nem.

Nagyon ritkán, ha épp átlag feletti jókedvem van, felmerészkedek az Instára a böngészőben, görgetek pár percet és esetleg posztolok egy sztorit. Mert amúgy lehet posztolni laptopról is. Kb. 3-szor posztoltam sztorit januárban, de ezt is kényszernek éreztem. Kellene már valamit posztolnom. Kellene tartalmat gyártanom. Szóval nem töltött el boldogsággal. Kicsit se.

Új szokásként bevezettem, hogy nem viszek magammal telefont, ha sétálok a környéken, vagy vásárolni megyek. Viszont a sétákra gyakran elkísér a fényképezőgépem.

Mik a terveim a későbbiekben?

Úgy összességében, sokkal nyugodtabb vagyok telefon nélkül, tehát ehhez próbálom tartani magam a későbbiekben is.

Pár alkalmazás rávett, hogy februárban már 1-2 alkalommal használjam a telefonom. Az egyik ilyen a Strava, a másik pedig az iMessage. A Straván szeretem mérni a kültéri sportolásaimat. Egyszerűen nem tudtam anélkül korizni meg túrázni, hogy ne tudjam, hány km-t mentem. Mert boldoggá tesz, ha látom, hogy ma is milyen sokat edzettem. És csak ezért hajlandó voltam feltölteni a hetek óta lemerülve unatkozó telefonomat.

Az iMessage-et pedig végül egy cicaszittelős ügyfél miatt kellett használnom, mert vele csak ott tartom a kapcsolatot. És mivel megyek is cicára vigyázni hamarosan, vinni fogom a telómat, hogy útközben podcastokat hallgathassak, meg hogy fotót küldhessek az ügyfélnek a cicájáról.

De, hogy az Instagrammal mi lesz, azt nem tudom. Tudjátok, az a helyzet, hogy sokkal szívesebben koncentrálom az energiáimat a blogra, a podcastra és a Youtube-ra, ahova egyébként folyamatosan tervezgetjük az új tartalmakat, hogy ne csak podcast videók legyenek rajta. Javaslom a feliratkozást, hogy ne maradjatok le az újdonságokról:)

A blogon továbbra is minden hétfőn lesz új cikk, a podcaston pedig kéthetente kedden hallgathatjátok meg az új epizódokat.


Leave a Reply

Back to Top