2011-ben jártam életemben először Törökországban, mégpedig Isztambulban. A török kultúráról, emberekről, étkezésről és italokról az égvilágon semmit sem tudtam egészen addig, amíg bele nem olvastam az útikönyvembe odafele a repülőn. De persze az „olvasás” az italokról sem jelenti ugyanazt az élményt, mint az italok megkóstolása. Ebben a cikkben elmesélem nektek röviden a tapasztalatimat az Isztambulban kipróbált italokról.
Tea
Két fajta teát kóstoltunk. Az első az csak szimplán „török tea” névre hallgat. Különleges módon elkészített fekete tea. Különösen erős, és ezért különösen keserű, és mindenképpen különösen sötét, és különösen sok cukor kell bele. De ha megoldható, akkor leginkább higítsd fel vízzel. Nem lett a kedvencem.
A másik tea az almatea volt. Ezt 1 líráért bárhol hozzád vágják. Kb. 1 decis kis üvegpoharakban tálalják, cukorral, amit én sose tettem bele. Olyan az íze, mint az almalének, csak forró. A török teával ellentétben, az almateát imádtam! Mint megtudtuk, ezt a teát egy olcsón kapható almateaporból készítik. Hoztam is haza vagy 400 grammot belőle. Így egy ideig én is tudom otthon gyártani a fincsi almateákat.
Sör
Isztambulban létezik az Efes nevezetű csodaság, ami egy finom sör, csak mi drágának találtuk. A törökök nem az a fajta piás nemzet, mint mi itten Magyarországon. Örültünk, ha legalább egy fajta sört lehetett kapni egy adott helyen, és örültünk, ha átszámítva 1000 forintért sikerült innunk egy korsót belőle. Na jó, boltban csak 700 volt.
Rövidital
Létezik még a raki, ami „Törökország nem hivatalos nemzeti itala, 40-50% alkoholtartalmú, ánizsmaggal ízesített törköly- vagy gyümölcspárlat.” (from Wiki). Én személy szerint nem vagyok jó barátságban az ánizzsal, szóval ilyet nem ittam. De a barátaimnak ízlett.
Víz, üdítő
Az ásványvizüket keserűnek találtam, de csak én. A többiek nem vettek észre ilyesmit. Ó, az érzékeny mindenemet… Szóval mivel csapvizet se ihattunk, én 100%-os gyümölcsleveken éltem inkább az utazásunk alatt.
