Tea
Két fajta teát kóstoltunk. Az első az csak szimplán „török tea” névre hallgat. Különleges módon elkészített fekete tea. Különösen erős, és ezért különösen keserű, és mindenképpen különösen sötét, és különösen sok cukor kell bele. De ha megoldható, akkor leginkább higítsd fel vízzel.
A másik tea az almatea volt. Ezt 1 líráért bárhol hozzád vágják. Olyan 1 decis kis üvegpoharakban tálalják, cukorral, amit én pl. sose tettem bele. De tudni kell, hogy igazából olcsón kapható almateaporból készítik. Olyan, mint az almalé, csak forró. Hát, én imádtam:) Hoztam is haza vagy 400 grammot a porból.
Sör
Létezik náluk az Efes nevezetű csodaság, ami finom is, csak drága. A törökök nem az a fajta piás nemzet, mint mi itten Magyarországon. Örülsz, ha egy fajta sört kapni egy adott helyen, és örülsz, ha átszámítva 1000 forintért már kapsz egy korsó sört. Na jó, boltban csak 700…
Rövidital
Létezik még a raki, ami „Törökország nem hivatalos nemzeti itala, 40-50% alkoholtartalmú, ánizsmaggal ízesített törköly- vagy gyümölcspárlat.” (from Wiki) Én személy szerint nem vagyok jó barátságban az ánizzsal, szóval ilyet nem ittam.
Víz, üdítő
Az ásványvizüket keserűnek találtam, de csak én. A többiek nem vettek észre ilyesmit. Ó, az érzékeny mindenemet… Szóval mivel csapvizet se ihattunk, én 100%-os gyümilén éltem inkább, mikor pont nem söröztünk.