Az idei januárunk sajnos nem a barátokkal korizgatásokról meg túrázgatásokról szólt, mint a tavalyi. Jelenleg Montréalban elég kevés dolgot szabad csinálni. És az emberekkel találkozás nem tartozik bele. Se kültéren, se beltéren.
Séta a hóban
Hogy mit csináltunk egész januárban? Az otthonmaradáson kívül néha rávettem magam hosszú-hosszú sétákra. Felkaptam a fotógépem, aztán addig mentem, amíg bírtam. Szerencsére, rengeteg hó van a városban. Szerintem már megkattantam volna ebben a Nagy Sehova Se Menésben, ha nem lenne hó. Így legalább még van némi érdekesség a heteimben. Persze, nem ugyanaz, mintha kirándulnék, de legalább hóban sétálok. És a havas, montréali utcák csodaszépek, mint mindig.
Kirándulós tervek
Egyébként akartunk menni kirándulni is, de a közelünkben lévő autóbérlőnél valamiért hetekig nem lehetett bérelni. Anélkül meg nem lehet eljutni sehova. De végül január utolsó napjára sikerült összehoznunk egy autóbérlést, és így egy kirándulást is. Szóval a covid télben amúgy elég szívás, ha az embernek nincs kocsija. Nyáron meg ősszel legalább biciklivel el tudtunk menni ide-oda.
Persze most az sem opció, hogy barátokkal ülünk egy kocsiban és együtt elmegyünk túrázni, korizni vagy síelni. Meglepő módon, ha kültéren sem találkozhatok senkivel, a kocsijában sem ülhetek.
Ha szeretnél emailben értesülni az új blogbejegyzésekről, iratkozz fel!
Hideg van?
Videóbeszélgetéseink során a Magyarországon tartózkodók előszeretettel kérdezgetik tőlünk , hogy „na, és hideg van?„, melyre mi rendszerint visszakérdezünk, hogy „mi számít hidegnek?”.
Az a helyzet, hogy a hideget meg lehet szokni és ezt a saját bőrömön tapasztalom. Nem húzom a számat, ha mínusz 20-ban kell mennem sétálni, és nem leszek ideges attól, hogy több ruhát kell felvennem, mintha mondjuk nulla fok lenne. Viszonylag ritkán van amúgy -20. Általában -10 körül szokott lenni.
” Örülök, hogy hó van, hogy jégcsapok lógnak a házakról, mókusok ugrándoznak a fákon, hogy süt a nap, és hogy ki lehet menni sétálni „
