Ez az a bizonyos, számomra kiejthetetlen nevű park, ahol majdnem túráztunk június közepén. Akkor végül a 7 vízesést választottuk helyette, de ezúttal nem menekült. Ugyanis a szokásos kis túrázós csapatunk pont ezt a parkot nézte ki a hétvégi kiruccanás helyszínéül, én meg boldogan csatlakoztam.

Idén nyáron ez volt az első, nagyobb lélegzetvételű túránk. 12 km-t tettünk meg. Kicsit szenvedtem is közben. Meleg volt, ráadásul csomószor úgy tűnt, hogy lefele nem is visz az ösvény, csak felfele. De jó volt a társaság, és egyébként is mindig örülök, ha erdőben sétálgathatok.

Sőt, tömeg se volt! Pont annyira kevés túrázóval találkoztunk, mint a COVID előtti időkben. Ez nagy szó, mivel a legutóbbi túránkon megrohamozták az erdőt a látogatók.

Új jó tanács magamnak és nektek is:

Mindig fújd be magad szúnyogriasztó spray-vel, ha nyáron kanadai erdőbe merészkedsz.

Egyrészt mert nagyon bosszantóak és nem jó móka úgy sétálni, hogy közben nonstop hadonászol, hogy “Tűnjetek már innen, hülye szúnyogok“. Másrészt múltkor megcsípett valami, ami bizonyára nem sima szúnyog volt. Én a hírhedt black fly-ra tippelek. Magyarul állítólag púposszúnyog a neve, de tulajdonképpen inkább légy. Ismerősöktől már csomó sztorit hallottam róluk. Nekem eddig még nem gyűlt meg a bajom velük, mostantól viszont rendületlenül fújom magam minden egyes erdőben és vízparton.

A szúnyogokon kívül szerencsére más állatkákkal is találkoztunk útközben. Képviseltette magát pár csíkosmókus és vörös mókus is, de voltak egy centis, miniatűr békák és fakopáncs is. Ezenkívül egy csomó gomba, a szivárvány összes színében. Ezeket nem ettük meg, viszont a vadmálnát azt igen.


Leave a Reply

Back to Top