Mikor kiderült, hogy az egyik kanadai ismerősöm szüleinek áfonyaföldje van Ontarióban, és hétvégére meghívtak áfonyászni, repestem az örömtől, hogy végre történik valami ezen a nyáron. Persze, akkor még nem is sejtettem, hogy az áfonyaszedésen kívül micsoda kalandokban lesz részem.

Egyrészt sosem jártam még áfonyaföldön. Szedd magad eper megvolt. Szedd magad alma szintén. Na de áfonya, az nem. Másrészt a természetmániámnak határozottan jól esett, hogy megnézhettem, hogy is fest egy kanadai farm.

1. nap – túra a farmon

Megérkezés után felvertük a sátrakat a végeláthatatlan, füves placc szélére. Nem mintha a házban nem lett volna hely, csak a távolságtartás miatt a házon kívül töltöttük az éjszakát és a nap nagy részét is. 4 éve sátraztam utoljára. Általában túl kényelmes vagyok az ilyesmihez, de most bevállaltam egy éjszakát az áfonyák kedvéért.

A farmon számtalan érdekes dologgal találkoztunk. A retro lakókocsi és a már nem használt, almaszedő teherautón kívül állt ott egy istálló is, amit a kecskéknek építettek még régen. Azóta elhagyatott szegény, de nagyon várta, hogy lefotózzam a felhőkön átszűrődő napfényben pompázva.

Ha már elhagyatott épületekről van szó…

Elautókáztunk a juharerdőig, ahol még a nagypapa által épített Sugar Shacket is megtekinthettük kívül-belül. A Sugar Shack olyan kunyhó, ahol a juharszirupot főzik. –”Be lehet menni? “– “Persze, de ne lepődjetek meg, ha halott mosómedvét találunk bent”

A kunyhó előtti óriási madártollak árulkodtak arról, hogy lehet, valóban találni fogunk valamit. Lépkedtünk befelé, és egyszercsak a legtávolabbi, sötét sarokból “morgott” felénk A Valami, amit nem láttunk.

Először otthagytuk és gyorsan elviharzottunk, de aztán a legbátrabbak visszamerészkedtek. Nem, nem én. Én csak tisztes távolságból fordítottam szemeimet a sarokban morgó lény felé. A többiek látták, amit látni kellett. A bébi pulykakeselyűt. Igen, egy pelyhes kis babakeselyű lapított a sarokban. A kinti tollak meg valószínűleg a mamától származtak. Láttunk felnőtt példányokat is repkedni a farm fölött. Errefelé teljesen átlagos az ilyesmi.

Keselyűs kalandunk után tovább kocsikáztunk egy másik, közeli farmra, ahol tehenekkel, gyöngytyúkokkal és nyulakkal ismerkedtünk, közben végighallgattunk rengeteg sztorit a farmról és az összes rajta található állatról, zöldségről, építményről, ja meg autóról.

“A nagypapa autókat gyűjtött. A legtöbbet eladtuk, ez az egy itt maradt”

“Ebben az építményben régen a takarmányt tartották, de ma már nem használjuk. Fák nőnek benne. Bemehettek, csak ne másszatok fel a létrán”

Egy-egy marék frissen tépett salátával és rengeteg új, farmos infóval lettünk gazdagabbak ettől a kis kitérőtől, de a kalandoknak még mindig nincs vége.

Este nagyon szerettük volna meglesni a Neowise üstököst, de ez végül nem jött össze a felhők miatt. Így hát csak csillagokat és bolygókat kémleltünk teleszkóppal. Közben hallottuk a prérifarkasokat üvölteni az erdő felől, továbbá megtudtuk, hogy múltkor volt itt egy medve is. Mindezek után elballagtam a kecskeistálló mellett békésen álldogáló sátramhoz, és elalvás előtt megpróbáltam nem a medvére gondolni.

2.nap – golf és grill

Reggelire megettem két, szedres házi muffint, és mellépakoltam párat a tegnap szedett áfonyáimból, meg egy banánt is, de az kivételesen bolti volt. Ezután kis csapatunk készen állt a golfozásra. Mert hogy ezen a telken nem csak áfonyászni lehet, hanem golfozni is. Úgyhogy megtanultam golfozni.

Mindig akad valami sport, amit még nem próbáltam. Nem mondom, hogy mesterszintre fejlesztettem a golftudásom egy nap alatt, de azért nem voltam annyira béna, hogy abba akarjam hagyni.

Ebédre megsütöttük és elfogyasztottuk a háztartásban fellelhető összes zöldséget és tofut, majd úgy döntöttünk, épp ideje kipróbálni a medencét. Mióta Kanadában élünk, nem nagyon volt alkalmam ilyen családias hangulatú, vidéki, kertben üldögélős, sütögetős étkezéseken meg medencés labdázásokon részt venni, szóval ezt különösen élveztem.

Kezdett a végéhez közeledni a tökéletes hétvégénk. Úgyhogy már csak egy igazi, kanadai kávé maradt hátra, traktormintás bögrében. Kávé után pedig megbeszéltük, hogy almaszezonban jövünk legközelebb.


Leave a Reply

Back to Top