Ezentúl a tökföldre látogatás mellett az almaszedés is szerepelni fog az őszi bakancslistáimon. Szeptemberben besegítettünk egy farmon almát szedni, ami határozottan mókás hétvégi programnak bizonyult.

Én és az almafák mindig is jó viszonyban voltunk. A kertünkben több is állt belőle, mikor gyerek voltam. De nem ám az almaszedés maradt meg a fejemben emlékként, hanem az, hogy felmászom az összesre és azt játszom, hogy az almafa a lakásom, és minden ága másik szoba.

Na jó, valójában van egy almaszedős emlékem is, de az nem a saját kertünkből származik. Egyszer régen, a családdal együtt elutaztunk vidékre, egy Szedd Magad-ba, és sok-sok Jonatán almát kellett szednünk, mert a nagypapám azt szerette legjobban. Semmi más nem rémlik az egészből, de annyi biztos, hogy a fejemben ez a nap egy kellemes emlékként él.

A mostani, kanadai almaszedés kicsit más volt. Itt most keményen dolgoztunk egész nap. Segítettünk a farmtulajdonosoknak leszedni az almát, cserébe kaptunk finom ebédet, kávét, hazavihető almát és almalevet, meg pár sztorit az almatermesztésről. Most nem Jonatánt szedtünk, hanem Mcintosh-t. Ez az almafajta annyira helyi, hogy pont itt, Ontarióban kezdték termeszteni még az 1800-as években.

Legszívesebben minden héten mennék almát szedni, főleg, ha szedhetem emelővel. Ez a legjobb szerkezet a világon. Úgy éreztem magam, mint egy menő, almaszedős videójátékban. Ráálltam, aztán emelkedtem fel az ágak közé. Mentem előre is, hátra is, fordultam jobbra-balra. Ha már jogsim nincs, legalább emelőt hadd vezessek.

Már elterveztem, hogy rengeteg francia almatortát fogok sütni a hazahozott almákból, de aztán felmerült, hogy inkább kipróbálok pár új, almás receptet, hogy aztán blogbejegyzést is tudjak belőle írni. Kipróbálás nélkül bizony nincs blogbejegyzés, úgyhogy ezt a hetemet sütögetéssel tervezem eltölteni, és hamarosan jelentkezem az őszi, almás receptekkel.


Tetszett a poszt? Extra cikkekért és letölthetőkért iratkozz fel a Patreonomra!
Become a patron at Patreon!

Hozzászólnál?

Back to Top