Először is: üdvözlök mindenkit a megújult blogomon! Másodszor pedig: egész véletlenül az történt, hogy Montréalba költöztünk.

Nem mintha nem merült volna fel bennem már korábban is, hogy el kéne hagyni az országot, de sosem tettem lépéseket az ügy érdekében. Aztán egyszer csak Panzi azzal állított haza, hogy a cég át szeretné helyezni őt (és több kollégáját) Montréalba. Volt pár hetünk eldönteni, hogy költözünk-e. Költöztünk.

Ügyintézés és A Nagy Bepakolás

Az évkezdés nem meglepő módon csupa-csupa izgalommal telt. Olyasféle izgalmakkal, mint például: fel kellett mondanom a munkahelyemen, a macskámnak és a növényeimnek új gazdit kellett találnom, a szüleimet meg kellett tanítani videobeszélgetni. Az egész lakást kiselejteztem, hogy ne kelljen egy csomó felesleges cuccot bepakolni a konténerbe. Elmentem fogorvoshoz, a bicikliket elvittük szervizelni, lemondtam a bankszámlámat, a mobil előfizetésemet, csináltattam új személyit és ügyfélkaput. Eladtam pár könyvet, búcsúbulikat szerveztünk, aztán még a költözés előtt két héttel nyaraltunk egyet Máltán. A Nagy Bepakolást követően a dobozainkat és a bringákat tartalmazó konténer elindult Montréalba, aztán hamarosan mi és a bőröndjeink is.

Ilyen volt az őszi Montréal

Ez történt az első héten

Kicsit több mint egy hete érkeztünk. A jetlag mellett a tavaszból télbe váltást is meg kellett szoknom, így az első hetet tulajdonképpen végig náthásan töltöttem és közben ásítoztam. Ezt leszámítva sikeresen elintéztünk mindent, esténként pedig meglátogattunk 1-2 bárt vagy éttermet, csaptunk pár összeröffenést az előttünk érkezett Panzi-kollégákkal, sőt lakást is találtunk. Még egy hétig élvezzük a hotel vendégszeretetét (és reggelijét), aztán vár ránk a kedves kis lakás az erkéllyel, kilátással a még nem virágzó fákra. Valahol a Starbucks és a könyvesbolt között van félúton, de ma fedeztem fel, hogy egy magyar étterem is van a közelben. De mégis miért lenne szükségem a magyar konyhára, ha egyszer olasz étterem is van a sarkon?

Hozzászólás

Back to Top