„Jártál már Finnországban?” – hangzott évekig a kérdés, mikor beszélgetések közben kiderült, hogy finn szakos vagyok. Mindig azt válaszoltam, hogy „még nem, majd egyszer”. Kellett egy kis idő, míg ezt az álmomat is megvalósítottam, és az egyszerből végre most lett.
Egészen felemelő érzés egy olyan országba utazni, aminek ismerem a nyelvét, a kultúráját, a történelmét, a gasztronómiáját. Értem az utcai feliratokat, tudom mi az a finn kaja az étlapon, ami persze nincs kiírva más nyelven. Ha a boltban megkérdezik, kérek-e „pussit”, akkor nem jövök zavarba az idősödő eladóra nézve. Megjegyzem az utca nevét, ahol lakunk, és nem csak összefüggés nélküli karakterek idióta halmaza: „valami H betűs, amiben van V is…?”.
Tamperéről nem igazán árulnak aktuális útikönyvet kishazánkban, amiben a látnivalókról lehetne olvasni, pedig szokásommá vált, hogy mindig veszek egyet, ha utazom. Nem mintha szükségem lenne rá pont ebben az országban, csak szeretem gyűjtögetni őket. Már-már elgondolkoztam, hogy írok én egy magyar nyelvű könyvet Tamperéről, de aztán rájöttem, hogy a blogposzt gyorsabban megvan. A fejemben található rengeteg finnes info mellett magáról a városról neten keresgéltünk tudnivalókat, illetve egy ’89-es Skandinávia útikönyvben elolvastam a vonatkozó részeket. Apropó! Tudtátok, hogy Tampere egyik testvérvárosa Miskolc?
Mi is van Tamperében?
Nyugalom, tavak. Gyors sodrású folyó. Soha le nem menő nap. Vörös téglás, régi, ipari épületek, amik mostmár leginkább kultúrközpontként működnek, helyet adva boltoknak, kluboknak, éttermeknek, kávézóknak, mozinak. Moomin és Marimekko. Finlayson és Design piac. Plázák. Karjalanpiirakka és a suklaajäätelötötterö (jelentése ‘csokifagyi’, btw az első kedvenc finn szavam), és halleves (amit nem kóstoltunk), és a szauna, meg a finn metal, meg a taktaktakozó jelzőlámpák. Kilátótornyok, erdők, kávééé, itt-ott rohangászó nyulacskák, pórázon sétáltatott macska, sziklák, cicás kávézó.
És mi az, amit ne keress Tamperében májusban? Hajótúrák, vidámpark, közbringa, Moomin múzeum. Sajnos ezek a dolgok csak a nyári Tamperére vonatkoznak. Pedig úgy elterveztük, hogy majd biciklizgetünk, de sajnos a bérlés drága volt. Hajót se nagyon találtunk, a turistás városnéző járatok is csak júniusban indulnak be. A Moomin múzeum meg éppen átalakítás alatt áll, és hetekkel később volt csak a nyitás.
Finn tavak
Tampere két nagy tó között fekszik, a Näsijärvi és a Pyhäjärvi között, a kettőt pedig a Tammerkoski folyó köti össze. Van a környéken jó pár park is, tele gyönyörű fákkal. Kicsit azért hiányoltam a tengert, de így legalább felvehetem a bakancslistámra mondjuk Helsinkit, mint tenger mellett fekvő következő finn úticélt:)
Non-stop napsütés
Mindig mondták, hogy Finnországban nyáron nem megy le a nap, de hogy májusban is inkább fent van este 10-11-ig, azt nem gondoltam volna. Öt napig felhőt se láttunk, folyamatosan tűzött a nap, délutánonként pólós időjárást is simán ki lehetett fogni. Éjszaka sajnos még kellett a nagykabát, de igazán túlélhető. Jó időben az egész város kint ücsörög a tavak és a Tammerkoski partján vagy a nagyobb tereken. Mi pedig híven a helyiek szokásaihoz, szintén így tettünk:D
Kilátótornyok
A magas helyek minden városban nagyon csalogatóak, a kilátótoronynak mindenképp bele kell férnie a programba. Nos, Tamperében kettő is van. A Näsijärvi partján fekvő Särkänniemi vidámparkban van a Näsinneula nevezetű, a Pyhäjärvihez közelebb eső pedig az erdő közepén, Pyynikin näkötorni vagy Observation tower néven található meg.
A Näsinneula Skandinávia legmagasabb kilátótornya, 168 méter magas, a tetején pedig üzemel egy étterem, ami körbe forog, így például ebéd közben az egész tóvidéket belátni. A torony bejáratát elég nehezen találtuk meg az egyébként zárva tartó vidámpark közepén, de minden ajtót kinyitogattunk, míg végül egyszercsak belebotlottunk a recepcióba.
A Pyynikki park tornya nekem jobban tetszett, a saját kis régimódi bájával. Ugyan nem olyan magas, mint a Näsinneula, viszont 1929-ben épült, az erdő közepén van, és kapni kávét meg fánkot az aljában:) Ott ücsörögtünk, és arra gondoltam, hogy több erdei kávézót szeretnék Budapestre. Meg tudnám szokni, hogy minden reggel ilyen csodás helyen igyam a kávét.
Éttermek
Finnország gasztronómiáját előzetes ismereteim alapján annyiban tudnám összefoglalni, hogy rénszarvas, lepény, áfonya, hal, zöldség, jégkrém. De hogy valójában mit is fogunk ott enni, arra nem készültem előre. Épp hogy beestünk a városba, rögtön az egyik gyárépületben kialakított étterembe huppantunk le a csomagjainkkal együtt. Itt épp ebédmenü volt: csirke rizzsel. Semmi finnes? Áhh…
10 EUR a menü, ebben benne van a főétel és az önkiszolgáló pult aprósüteményei, kávé, víz. Akkor még nem tudtuk, hogy ez egy zseniális árnak számít arrafele. Úgy alapvetően semmilyen országban sem szeretek 10 EUR-nál többet költeni éttermi ebédre. Finnország sajnos túllőtt ezen többször is. Nem véletlenül eszem annyi mekis sajtburgert utazásaim során. Hasznos, hogy 2 EUR-ból is jól lakhatsz, ha nincsenek nagy igényeid.
A boltokban normál áron lehet venni egy csomó mindent, így a reggeli+vacsi témát a szálláson elfogyasztott szendvicsekkel elintéztük.
Jártunkban-keltünkben azért csak kikötöttünk még pár teljesen átlagos, ám drága étteremben, ahol általában hamburgert vagy húsgolyót ettünk. Örömmel konstatáltam, hogy a húsgolyó-őrület nem csak Svédországban hódított. 15 EUR-ért már kapsz főételt, de ha iszol is hozzá, akkor 20 alatt biztos nem jössz ki. Plusz egy pont a szállás csapvizéért. Szóval igen, Tampere pont ugyanannyira drága, mint amennyire a svédek vagy a dánok voltak. Ez van, ha az ember északra utazik. Cserébe van tisztaság és fejlettség.
Utolsó előtti nap viszont áttörés következett be étkezési szokásainkban, ugyanis Hämeenlinna városkájának egyik plázájában találtunk egy all-you-can-eat éttermet, ahol 12 EUR-ért volt mindenféle jóság. Ez magában foglalta a korlátlan italt és kávét is, időben viszont nem volt megkötés. Egész délután ott csücsülhettél és növeszthetted a zsírpárnákat a pocakodon, ha épp úgy tartotta kedved. Szerencsére Tamperében is megtaláltuk az étteremhálózat helyi bázisát, úgyhogy két napon olcsón megúsztuk a kajálást.
Kávé
Olvastam olyan cikkeket, hogy a finnek a világ legnagyobb kávéfogyasztói, meg tanulmányaim során is többször szóba jött, hogy a bizony imádják a kahvit, naponta rengeteget isznak. Én, mint az olasz kávék imádója, ezeket az északi löttyöket nem bírom kávénak hívni. Még mindig itt van a számban az első svéd kávé élménye, hogy mennyire borzalmasan keserű valami volt, és hogy mennyi cukrot kellett beleraknom, hogy végre iható legyen. Nos, lehangoló tény, de a finn helyi kávé ugyanilyen hatást váltott ki nálam.
Úton-útfélen ki van rakva a kancsós kávé, mellette cukor, méz, tej, de nincs az az ízesítőmennyiség, ami ezeket finommá teszi. Max elviselhetővé.
Szerencsére pár leleményes vendéglátós rájött, hogy normális kávét is kéne árulni, így például megtanultak finom capuccinót főzni. Kedvencünk lett a „cicás kávézó”, név szerint Pella’s cafe. A cicás design mellett a kávéjuk is isteni volt, továbbá itt tankoltunk be reggelente péksütiből is. Végre nem csak a finn tankönyvből ismerem a korvapuustit, azaz fahéjas csigát. A svéd kanelbulle és a dán kanelsnegle után immáron a finn verziót is imádom. Fahéjas tekercseket minden pékségbe!
Tamperében egyébként egy valódi cicás kávézó is található, mint az itthoni catcafék. Sajnos ide már nem tudtunk benézni, mert későn eszméltünk, és vasárnap nem volt nyitva. Macskakedvelőknek pedig kötelező program!
A finn kávéról már mások is postoltak, aki jobban elmélyülne a témában, olvasgathat itt és itt.
Finn design
Üdv a Marimekko és a Moomin hazájában!
Az ország, ahol még a legkisebb boltban is múminos és Marimekko pipacsmintás szuvenírt kapsz. Ezen kívül ott van még a tamperei textilipar remeke, a Finlayson, ami a Moomin-kultuszt is beépítette repertoárjába, így boldogan válogathatunk a többek között múminos lakástextilek között. Ha nem akarunk leállni a konyharuha-párnahuzat párosánál, hozhatunk haza zuhanyfüggönyt, nesszeszert, bevásárlótáskát vagy kötényt. Sok helyen akcióznak is, 30-60%-kal már igazán megéri bevásárolni.
Pont kifogtunk egy design piacot is hétvégén, ami ugyanolyan, mint nálunk a WAMP, csak kb. négyszer akkora. Rengeteg finn tervező volt, ruhákkal, ékszerekkel, kiegészítőkkel, és óriási látogatottság is. Szívem szerint az egészet felvásároltam volna, odavagyok az északi minimalista cuccokért.
Finn metal
Be kell vallanom, a finn metal miatt kezdtem finnül tanulni. Tetszettek a finn nyelvű dalszövegek. Így tíz évvel később teljesen evidensnek tűnik tehát, hogy Finnországban csakazértis meg fogok nézni egy finn metal koncertet. Egyik délután találtunk egy jó kis rockklubot, ami egyben étterem is. Ki volt írva, hogy este lesz két fellépő, egy finn és egy orosz metal zenekar. Ó hát ez csodálatos, megvan az esti program: sörözés és koncert a Jackben.
Elég furcsán élik a finnek ezt a koncertezést. Adott egy színpadon zúzó zenekar, meg az egy helyben ücsörgő közönség. Sehol egy haját rázó őrült, sehol a pogó, sehol egy álló vendég. Mindenki ül csöndben és bólogat a metalra. Nem ilyennek képzeltem. Egyébként az Apocalyptica koncertet két héttel kerültük el Tamperében, ott biztos nagyobb a pörgés.
Hämeenlinna
Mikor már mindent végigjártunk Tamperében, kedvet kaptunk egy kis buszozáshoz, és online lefoglaltunk két 8 eurós retúrjegyet Hämeenlinnába. Meglehetősen olcsó a buszozás, ha az akciós utakat választod. Még egy Tampere-Helsinki táv is kijönne jó esetben 10 EUR-ból oda-vissza/fő. Akárhogy is nézzük, ez nagyon baráti ár, főleg, ha a Ryanair tamperés repjegyeit hasonlítom a Norwegian Air helsinkis útjaihoz. Szóval rájöttünk a tutira: ha legközelebb Helsinkibe szeretnénk menni, valószínűleg olcsóbb lenne Tamperéből busszal, mint Budapestről közvetlen járatos repcsivel. Mentünk is volna át Helsinkibe szívesen, de 2,5-3 óra a buszút, és ezt inkább nem vállaltuk.
Úgyhogy Hämeenlinnában kötöttünk ki, hogy az ottani látnivalókat is felfedezzük, például a 13. században épült várat. Legalább a kötelező kultúrakörök is megvoltak Finnországban. Mindig mondom, hogy a kiállításokat esőprogramnak találták ki. Biztos nem fogok szikrázó napsütésben fehér falak közt bóklászni, ha erdőkben is császkálhatok.
A vár egyébként jó program, tudom ajánlani, sajátos hangulata van. Hämeenlinnát ugyan nem sikerült körbejárnunk, de láttunk egy csomó plázát, megtaláltuk az all-you-can-eat éttermet, és vettem vászontáskákat a Finlaysonban, úgyhogy látogatásunk mindenképp sikeres volt:)
