Réges-rég bakancslistás várost pipáltam ki. Egy hetünk volt rá, hogy megnézzünk mindent Párizsban, amit szerettünk volna: impresszionistákat nagy mennyiségben, Louvre-ot, Versailles-t, Eiffel-tornyot, Notre Dame-ot, Champs-Élysées-t, Diadalívet, Montmartre-t.
Életemben először kóstoltam csigát és créme brulée-t. Lóbáltam a kezemben bagettet, echte francia croissant-t nyammogtam egy padon a Notre Dame mellett. Piknikeztünk a Tuileriákban, és forgattam a fejem az utcán, hogy mennyire jól öltöznek itt az emberek. Mindezek után arra jutottam, hogy bármennyi időt képes lennék eltölteni Párizsban.
Eiffel-torony
Az Eiffel-toronyról minden ember fejében él egy csomó kép. A filmek tele vannak vele, és ott minden párizsi ablakból látszik. Gyerekkorunkban már a Disney-k is ezt mutogatták. A kínai étteremben Eiffel-tornyos a műanyag asztalterítő meg a szalvétatartó, és a horvát tengerparton is Eiffel-tornyos pólóban szolgál fel a lányka. Még a csapból is a torony folyik.
A legelső emlékem nem tudom pontosan, mikor lehetett, de szerintem valahol a Macskarisztokraták környékén keresendő. Mert a párizsi macskák a párizsi háztetőkről a tornyot bámulják. Bizony. És amit a macskák bámulnak, azt nekem is látnom kell. Ennél él egy kicsivel frissebb emlékem is, méghozzá 2016-ból. Genfben néztük egy óriási tévén a foci EB-t. A végén az Eiffel lábánál volt a buli, ahol David Guettának felhúztak egy jókora színpadot, és ő táncoltatta meg ott az összes mindenkit, és csodásan ki volt világítva az egész környék. És akkor arra gondoltam, hogy mennyire szívesen szanaszéjjel táncolnám magam a tömegben Guettára, az Eiffel-torony lábánál.
Első párizsi napunkon általános várost-jól-megnézős délutánt tartottunk. Panzi már párszor járt itt, így szerencsére spóroltunk egy csomó időt, mivel ő már tudta, mi hol van. A Szajna-parti séta után random Eiffel-tornyoztunk egyet. Mivel hirtelen döntés eredményeként érkeztünk pont akkor, a legtetejére nem jutottunk fel teltház miatt, így csak a második emeletről nézhettünk le. Ha téged mindenképp érdekel a teteje, vegyél előre jegyet online, de akkor érjél ám oda a pontos időpontra. Én a párizsos tartózkodásomból kizártam az időpontokra rohangászást, tehát mi nem vettünk sehol sem jegyet előre, és az Eiffel tetejét leszámítva így is bejutottunk mindenhova.
Belépő: a 2. emeletre gyalog 10 EUR, a tetejére gyalog és lifttel 19 EUR
Sorban állás: 1 óra
Botanikus kert
Egy napsütéses második napra a virágba borult botanikus kert kifejezetten jó ötletnek tűnt (és az is volt). Nagy előnye, hogy ingyen van, kivéve a pálmaházat, ami egyébként zárva volt. Napi virágillat-mennyiségünk után bedobtunk egy kávét, majd a Montmartre felé vettük az irányt.
Belépő: nincs
Sorban állás: nincs
Montmartre & Sacre Coeur
Vettem pár éve egy Montmartre feliratos pólót, amin egy macskaköves utcácska rajza található, a Sacre Coeur-rel a háttérben. Az áll rajta: Rue Mademoiseille. Szerettem volna elmenni oda, és jól megnézni magamnak. De mint kiderült, a Montmartre közelében sohasem volt ilyen nevű utca, és csak Párizsnak a másik felén, 7 km-rel arrébb létezik. Mivel minden utca barátságos és szűk és macskaköves a bazilika környékén, így tulajdonképpen bármelyik lehet a pólómra rajzolva.
A Sacre Coeur-t kívülről-belülről megcsodáltuk. Szintén ingyenesen látogatható, csak a kupolája fizetős. Mikor már kezdett tömegiszonyunk és napszúrásunk lenni, az egyik hangulatos, pólómra hasonlító utcában, ahol sok bicikli állt a sarkon, elfogyasztottuk jól megérdemelt palacsintánkat egy 40 négyzetcentiméteres asztalkánál, és közben néztük az előttünk elhaladó járókelőket. Olyan franciásan.
Belépő a bazilikába: ingyenes
Sorban állás: 10 perc
Nortre Dame
Egyszer régen volt egy karácsony, amikor a Disney-féle Notre Dame-i toronyőr könyvet kaptam ajándékba a szüleimtől. Bordó volt a borítója, vagy barna. Ültünk a kocsiban este, és az volt a legnagyobb bajom, hogy olvasni szerettem volna az új könyvemet útközben, és túl sötét volt hozzá. Mostmár sajnos, nem tudom, hol kallódik az én régi könyvem, de ez a pillanat él a fejemben róla. Na, hát szóval legfőképp ezért szerettem volna megnézni a Notre Dame-ot.
A toronyba ugyan nem mentünk fel, de a templomban kétszer is körbesétáltam, és az én régi, bordó könyvemre gondoltam, meg arra, hogy amint hazamegyünk, megveszem a felnőtt változatot belőle. Azóta egy fehérvári antikváriumban megtaláltam 300 Ft-ért, és most rettentő boldog vagyok vele. Vár rám pár száz oldalnyi leírás erről a különleges katedrálisról meg Párizs egyéb épületeiről.
Belépő a katedrálisba ingyenes, belépő a toronyba 10 EUR
Sorban állás a katedrálisba: 10 perc
A bejegyzésnek folytatása következik, mely mindenképpen tartalmazni fog pár sort és pár fotót a Louvre-ról, Versailles-ról és a kertjéről, néhány birkáról, néhány emberről, továbbá párizsi háztetők is helyet kapnak benne. Azon még gondolkozom, hogy a csigás képet is felhasználjam-e