Felpattantunk két biciklivel és két hátizsákkal a Koperbe tartó 20:30-as vonatra, azzal a céllal, hogy egy hét alatt bebarangoljuk az Adria szlovén partvidékét. Pontosan 12 óra vonatozást, de annál kevesebb ülve alvást követően megérkeztünk.
Hajnali 5-kor – mint minden főbb állomáson – felébredtem a kalauz „tickets please” harsogására. Akkor már világosodott. Kinéztem a vonat ablakán, és ettől elfelejtettem, hogy valaha álmos voltam. Le se lehetett vakarni az ablakról, mivel kint hegyek voltak ám, meg szlovén folyók. Nem akármilyenek, szlovének! Azok mindig sokkal szebbek, mint az összes többi ország összes folyója. Áh, kicsit sem vagyok elfogult, ha Szlovéniáról van szó.
Koper
Tekintve, hogy nem sokat aludtunk, és tele voltunk cuccokkal (a vonatállomás nem ismeri a csomagmegőrzés intézményét), sok kedvünk nem volt a sétálgatáshoz, így inkább kerestünk egy alkalmatos helyet a parton, ahol tesztelhetjük az Adria vízminőségét. Sós, ne idd meg! Sziklás, „sziklacipő” nélkül ne hódítsd meg! Úszószemüveg és békatalp ajánlott. Szalmakalap és napszemüveg alapkövetelmény.
Kis ideig chillelgettünk a kiválasztott sziklákon napozgatva, aztán újra felpakoltuk a lovakat, és szép lassan elindultunk Piran irányába.
Parenzana D-8 bicikliút
http://www.cyclingistria.com/d8_gb.html
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Parenzana nevű vasútvonal, ami ma már remek bicikliútként üzemel Triesttől Porecig. Ha arra jársz, a D-8 táblákat kell keresni, ez a bicikliút hivatalos jelzése. A szlovén szakasz nagyon kényelmes és szépen kiépített, a forgalmasabb autóutakkal szemben a bringaút a kertek alatt, szántóföldek és szőlősök közt vezet, kisebb a szintkülönbség, single speeddel is bírható. A horvát határra érve viszont mintha a föld nyelte volna el az aszfaltot, csak kavics és salak, és óriási emelkedők. Mínusz egy a horvátoknak.
Koperben a bringautat közvetlenül a parton kell keresni. Éppen felújították, gyönyörű új burkolaton tekerhettünk. Izola-Portoroz-Piran sorrendben jönnek egymás után a városkák. Piran a félsziget csücskében fekszik, úgyhogy bárhova indultunk, Portoroz fele kell venni az irányt. Innen Lucija a következő település, majd Secovlje és a sólepárlók, meg még egy kicsi a határig, na aztán innentől jön a gubanc. Nem tudtuk, mire vállalkozunk, mikor átértünk a horvátokhoz. Nagyon sokáig toltuk fel egy salakos-köves, kihalt hegyre a bicikliket. Közben gps-en követtük az irányt, mivel Horvátország megszűnt jelzőtáblákat használni. Végül egy autóútra lukadtunk ki (végre aszfalt!!), ami elvitt Umagig. Szívesen tekertem én már bármilyen forgalmas autóúton, csak murvát ne lássak többet… Ezek után nagyon érdekel, hogy a Parenzana Umag utáni szakasza milyen lehet. Ti inkább csak montival vágjatok neki!
A D8 bicikliutat is jelző térképeket a helyszínen fotóztam 2017-ben: az első Kopertről Jagodjéig, a második Jagodjétől Secáig, a harmadik pedig Secától a secovljei sólepárlókig:
Ha szeretnél emailben értesülni az új blogbejegyzésekről, iratkozz fel!
Piran
Tavalyi emlékein nyomán ehhez a csodaszép kis itáliai hangulatú városkához ragaszkodtam leginkább, így végül bázisunkat is oda helyeztük. Szóval teljesen olasz, csak épp fele annyiba kerül. Se szlovénul, se olaszul nem beszélek, de az olaszt legalább imádom, tehát amikor azt mondom ciao, akkor már tudom, hogy épp nyaralok. Továbbá azzal se lövök nagyon mellé ha véletlen grazie-t mondok hvala helyett. Az utcán is mindenki olaszul kvartyog, az étlapon is minden kétnyelvű. Csak éppen nem 8 EUR az Aperol Spritz, mint Milánóban, hanem 4.
Piranban kellemesen el lehet tölteni pár napot. Lehetetlen megunni azt a naplementét… Néztük partról, várból, viharos tenger fölött, jó időben is. Imádnivaló. A kacskaringós utcácskáit az utolsó napig nem tudtuk mind megjegyezni, de azért sötétben is hazataláltunk:) Volt egy nagy plüss elefánt a szomszéd ház lépcsőjén, eltéveszthetetlen.
A part menti sétány nappal strand, este pedig a bárok és éttermek fő terepe, de van ám Pirannak egy várfala, ami elrejt egy másik partszakaszt, amit tavaly kihagytam. Ide főleg a nudisták járnak. Na meg mi! Két oldalról is megközelíthető, mi a nehezebbet és gyorsabbat választottuk, lemásztunk egy falon. Ha körbe mész, akkor többet sétálsz, de legalább biztos, hogy nem esel le.
Ezen a strandon volt szerencsénk elcsípni a közeledő vihar első hullámait is. A távolban látszik a sötét felleg, majd hirtelen a csendet felváltja egy robaj, mintha egy vonat indulna meg. Aztán már ott is vannak az óriási hullámok a viharos szél kíséretében, és rengeteg ember egyszerre kapja fel cókmókját és menekül innen. Elég félelmetes volt. Szegény iskolás turistalányok még a vízből is alig tudtak kikecmeregni, mert vitte volna őket mindenfelé a hullámzás. Még az eső előtt visszaértünk a szállásra, este pedig az elárasztott sétányon jöhettek a hullámszelfik.
Tartottunk tengeriherkentyű-sütős napot, várfalon naplementét nézős napot, egyik oldalon strandolósat, másik oldalon strandolósat, kávézóban croissant-t reggelizőset, főtéren balettnézőset, hamburgereset, csevapcsicsásat, pizzásat, tintahalasat, sziklán fagyizósat. Pirané volt minden esténk és reggelünk, meg néha a köztes rész is. Bármennyi időt el tudnék itt tölteni, és talán még jobban tetszik, mint tavaly.
Strunjan
Mikor azt nézegettem neten, hogy mit nem láttam még Piran környékén, ami megér pár km tekerést, rátaláltam Strunjanra, annak tengerpartjára, sziklájára, és az öbölre. Innentől ez lett az első számú célpont. Fel akartam mászni a sziklára, látni azt a kilátást, aztán meg lubickolni a vízben.
Gondoltam én nagy naivan, hogy elindulunk a hegyhez, a lábánál lekötjük szépen a biciklit, aztán felsétálunk. Csakhogy ez egy természetvédelmi terület, nem arról híres, hogy masszív fémből készült támaszok vannak minden szőlőföld és olajfa ültetvény sarkán. Úgyhogy cipeltük magunkkal végig a biciklit, fel a hegyre, aztán le a sziklákon keresztül a partra. Tiszta élvezet.
Az igazi élvezet persze az volt, hogy élőben láttuk ezt a csodát. A tenger egyértelműen itt volt a legérintetlenebb és leggyönyörűbb. A szlovén kavicsos partok mondjuk nem a kényelemről híresek, de ha van egy „sziklacipőd” a vízben mászkáláshoz, és nem akarsz sokat feküdni a parton (én nem akartam), akkor ez a legeslegjobb hely.
Szlovénia összes tengerparti városának összes strandja közül ez tetszett legjobban. A lista majdhogynem teljes, csak a Kopertől északra fekvő rész maradt ki a strandtúránkból.
Portoroz
Meguntuk a kavicsot, valami másra vágytunk. Állítólag Portoroznak van homokos strandja. Bár ezt így a partról, bicikliről útközben szemlélve nem találtuk meg, viszont találtunk füves strandot! Előnye, hogy ki van építve, éttermek, kávézók, mosdó, stb. Kényelmesebb a füvön feküdni, mint bárhol a kavicsokon, de nagyon sokan vannak. És Portorozban túl városias a hangulat, sehol sincs a Strunjan-féle érintetlen természet varázsa.
Lucija
Portorozból kigurulva a D-8 átvisz a Lucijai kempingen, szabad a be- és kijárás, és a part máris befoglalható:) Ez a jó a szlovén tengerparton, az egész egy óriási szabadstrand. Választasz egy megfelelő spotot a fák tövében, leheveredsz egy bokor árnyékában, hesszelsz egy szimpatikus sziklán egy kicsit, hallgatod a hullámok robaját, és így múlatod gondtalanul az idődet, miközben a horinzonton olykor-olykor előbukkan egy-két lassan tovatűnő hajó.
Izola
Utolsó nap, Koperbe visszafelé még útba ejtettük Izolát is. Majdnem el is menekültünk rögtön, annyian, de annyian voltak. A tengerre viszont nem volt panaszunk, úgyhogy maradtunk. Szerencsére a strand legvégében egy kávézó mellett, ahol a széltől recsegve szólt a rádió, találtunk füves-árnyékos placcot, sőt még a hátamat is neki tudtam dönteni egy fának, mert úgy sokkal kényelmesebb Merlét olvasni.
