Koppenhágát itthon legtöbbször a biciklis kultúra és infrastruktúra kapcsán említik, de sokszor szembejön a dizájnnal, lakberendezéssel foglalkozó cikkekben is. Az ilyen témákat illetően a dánok eléggé úttörők, bőven lehet inspirálódni náluk.
Üdv a biciklik városában!
Koppenhágában ingyenessé tették a bringaszállítást. Koppenhága leelőzte Amszterdamot a legbiciklisebb város versenyben. A világ legszebb felnyitható bringahídját adták át Koppenhágában
– jelennek meg sorban a hírek a dán biciklizmusról. Skandinávia legnépesebb fővárosában tényleg rengeteg a bicikli, elképzelhetetlenül sok. Óriási halmokban állnak az emeletes utcai tárolókban, a bicikliszerviz udvarán, metrómegállóknál, a vasútállomáson, minden falnál és ablak alatt, fejre állítva, sokszor eldőlve, ledobva, néha rozsdásan és otthagyva. Külön tudomány kirángatni egyet a kupac aljáról. Némelyik dán kissé agresszív, húzzák-vonják, arrébb rúgják a másik bringát, amíg a sajátjukat ki nem szedik.
A közlekedési tempójuk is elég félelmetes. Gyalogosként elsőre veszélyes iparnak tűnik a városban sétálgatás, mert minden irányból folyton biciklik jönnek rettentő gyorsan. Jaj neked, ha véletlen lelépsz a nekik kijelölt sávra!
Alapvetően nagyon élveztem, hogy egy ennyire bringabarát városban lehetek. Amszterdamban még pont nem jártam, tehát eddig Dánia vezet biciklizmusban. Irtó drága bicókat is csak úgy lekötnek egy kis lakattal a tárolóba. Hozzáértő szemmel, behatóan megvizsgáltuk az összes értékes járgányt 😀
A „mindig, mindenhova tekerünk, fagyban-hóban is” szemléletmód annyira inspiráló! A bringaközpontúság abszolút meghatározta ott tartózkodásunkat, annak ellenére, hogy bérlésre végül nem tudtuk rávenni magunkat a hideg miatt, de bőszen fotózgattuk az összes kétkerekűt, és csodálkoztunk rá folyton valami nagyon menő biciklis fejlesztésre.
Három nap legjobb pillanatai
Boldogan töltöttük el jól megérdemelt hosszú hétvégénket ebben a tökéletes, kétkerekű városban, és persze megvoltak a maga kis csodás momentumai is; amikor azt mondod, hogy „igen, ezt akartam, ez most itt jó”. Az utazásaim kedvencei ezek a pillanatok, amik örökre megmaradnak. Kis apróságok, amiknek örülsz az itt és most-ban, de örülsz mindig, mikor eszedbe jut, évek múlva is.
Kis hableány holdfényben
Első emlékem Koppenhágáról az Andersen meséje alapján létrejött Kis hableány-szobor, amely a kikötőben fekszik. Apukám már 1984-ben itt fotózkodott, egy hazahozott miniatűr szuvenírszobor pedig egész gyerekkorom alatt a könyvespolc ékét képezte. Mindig nézegettem a sziklákon csücsülő hableányt, és arról ábrándoztam, hogy na majd egyszer ide is eljutok. Tulajdonképpen majdnem minden országhoz van egy ilyen gyerekkori vágyakozós sztorim, hiszen Hamupipőke is megmondta, „Álmod egyszer majd valóra vál’ „.
Utolsó esténk utolsó állomásaként, a tiszta égbolt növekvő szuperholdjának fényénél elsétáltunk a kikötőbe megcsodálni a szobrot, itthon pedig már büszkén meséltem apukámnak, hogy én is láttam a hableányt, majd a kezembe nyomta a ’84-es fotót, amit direkt előkeresett nekem.
Kávézni egy halászhajó fedélzetén
Szikrázó napsütésben, hosszú séta után egyszercsak kilukadtunk a vízparton (amit valljuk be, Koppenhágában nem nehéz), majd a hajók láttán felmerült bennem, hogy kávézzunk az egyiken. Íg yhát betértünk az első hajóra, ahol asztalokat láttunk fent, és megkérdeztük, lehet-e itt kávét kapni. Hát ők sajnos csak halakat árulnak, amiket kifognak a tengerből nap mint nap, de a kabinban a halásznak van saját, lefőtt kávéja termoszban, ő abból szívesen ad nekünk ingyen is. Nagyon kedves néni volt, bearanyozta a napunkat. Fogtuk az echte dán kávénkat, felslattyogtunk az tetőre, süttettük az arcunkat a napon, és élveztük a pillanatot meg a kilátást.
Kiruccanás a tengerpartra
Sosem elégszem meg holmi kikötős meg csatornás vízfelülettel, ha van lehetőség a nyílt tengert is látni. Ehhez vagy egy kicsit északra kellett menni Koppenhágától, vagy egy kicsit délre. Északon laktunk, a HÉV egyik végállomásánál, és majdnem a másikig utaztunk délre a tengerhez, Brøndby Strandig. Itt persze ilyenkor nagy-nagy nyugi van, viszont csodálatos a természet, és imádnivaló a sós levegő illata. A környező tavak és holtágak befagyott vizén kacsák és sirályok tanyáztak, a parton kutyák futkostak, a háttérben a szélmalmok forogtak, aztán egyszercsak pár ember bement a tengerbe úszkálni. A lábujjaim a fagyás szélén éppen, a dán nagypapa meg fogja magát, földöntúli nyugalommal besétál, gyorsan megmártózik a feje búbjáig, majd kisétál. Nincs itt laca-faca kéremszépen, ez itt Dánia, a dánok meg rettentő kemények, még ízületeik sincsenek szerintem, mert egyszer lefagytak, és azóta nem is érzik őket.
Kézműves söröző
A Tuborg és Carlsberg hazájában van pár kézműves söröző is, ahova érdemes benézni egy-két itókára. A Mikkeller név alá tartozó 11 söröző kifejezetten ajánlott mindközül. Amelyikben mi voltunk, elég kicsi volt ahhoz képest, hogy hány ember zsúfolódott bele. De legalább igazán hangulatos, feltéve, ha el tudod viselni, hogy tömeg van. Én a Száraz Novembert hősiesen megtartva nem ittam egy korty alkoholt sem Dániában, bár a karácsonyi csomagolású sörikékkel nagyon szemeztem. Szerencsére, a Mikkellerben az alkoholmentes, jó kis csípős gyömbérsör is nagyon fini volt, már-már kedves útitársam is kedvet kapott, hogy azt igyon a kézműves sör után. Az egyik ablaknál, egy gyertya fényénél elhelyezkedtünk,l a melegből bámultunk kifelé az utcára, miközben a söröző saját logójával díszített pohárból kortyolgattunk, és persze dizájnos papír alátétet is szereztünk hozzá.
AirBnb-tapasztalatok
Most, hogy így elmeséltem minden szépet és jót Koppenhágáról, a végére hagyom a negatív részt, hogy legyen csattanó is.
Mivel még korábban sosem foglaltunk szállást AirBnb-n, máris egy újdonsággal indult a tripünk. Idei külföldi tartózkodásaim alatt már laktam hotelben, hostelben, apartmanban, rokonnál, sátorban, autóban is, de AirBnb-lakásban még soha. Sajnos nem állíthatom, hogy elsőre pozitívak lennének a tapasztalataim. Egyrészt meglehetősen sok időt vett igénybe, míg végre találtunk egy megfelelő lakást, másrészt történt egy olyan is, hogy kifizettük, lezsíroztuk a helyet, majd a tulaj úgy döntött, hogy sztornó az egész.
Koppenhága elég drága hely, nem volt ez másképp a szállást illetően sem. Előny viszont, hogy remekül ki van építve a tömegközlekedés, a környező kis településekre is max. 20 perc kiérni a központból. Így hát béreltünk a várostól északra, az agglomerációban egy elfogadható árú, aranyos, egyszobás lakást. A szobában hideg volt, a zuhanyzó pedig az alagsorban (ez szerepelt a szállás leírásában is), ahol meg még hidegebb volt. Szerencsére meleg vízzel jól álltunk, ennek megörülve az egyik estén már-már szaunaközeli állapotokat hoztam létre a fürdőben:) Laktam már jobb helyen is, de a hőmérsékletet leszámítva egyébként jól elvoltunk a kis kuckónkban.
Azonban hazaindulásunk estéje nem sikerült felhőtlenre. Az internet usb-stickkel működött, ami nonstop a notebookban dekkolt a szobában. Utolsó este volt egy óránk a reptérre indulásig, melyet azzal töltöttünk, hogy az egész lakást felforgattuk a stick után, ugyanis nyomtalanul eltűnt. Ötletünk sem volt, mégis hova rakhattuk el, emlékeink szerint hozzá se nyúltunk. Minden táskát kipakoltunk, a bútorokat ide-oda tologattuk, majd végül felhívtuk a szállásadót. Ja, hát ne haragudjunk, de ő azt elvitte napközben, mert épp kellett neki. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, szó nélkül felment a lakásba, míg mi a városban lófráltunk, és elvitte onnan az usb-t. Írhatott volna sms-t, mailt, hívhatott volna, üzenhetett volna airbnb-n is. Még egy post-it a laptopon is oké lett volna. Lehet, csak nekünk fura, hogy bejelentés nélkül elvisz valamit a lakásból, amit mi épp bérlünk?
Ez most nem jött össze, AirBnb. Talán egyszer majd megbocsátok neked meg a fura szállásadóidnak. De azért Koppenhága, téged ettől függetlenül nagyon megszerettünk!