Isztambulba utazásunk előtt nagyon mondtam, hogy „biztosan fogok gyrost enni!”. Hát biztosan nem ettem gyrost, de még bizonytalanul se.
Gyros
Gyrost nem ettünk. Mindössze egy hússal és zöldséggel töltött zsömleszerű izét ettem első nap, de az ugyan nem gyros volt, inkább csak egy száraz szendvics 😆 Viszont LÁTTUNK gyrost! Aztán valahogy mégis kimaradt. Sajnos nem pitában adták. Én meg a pitát szeretem.
Kebab
Kebabot viszont előszeretettel fogyasztottunk! A hússal jól variálnak ezek a törökök, nagyon szerettük.
Az a kebab, amit mi ettünk, úgy nézett ki, hogy hoztak egy tálon 2 saslik kinézetű húsrudat, és köré kaptunk mindenféle zöldséget, hagymát, paradicsomot meg petrezselymet. Na a petrezselymet többször is én ettem meg a többiek helyett.
Ja, meg az ominózus paprika, ami egyszer erős volt, egyszer nem. Elsőre nem volt erős, másodikra igen. Én meg nyilván úgy haraptam bele, hogy nem erős, majd utána fél óráig hűtöttem a számat. A hűtésre például egészen alkalmasnak bizonyult az ayran nevű itóka, ami lényegében joghurt, csak sós. Kicsit gyros szószos állagú volt nekem, sőt, szerintem tipikusan a húsokhoz találták ki, meg a csípősekhez.
Na aztán az „étteremben, ahol sokat fizettünk”, ettünk olyat, hogy egy cserépköcsögben összefőztek zöldséget meg birkahusit, felgyújtva kihozták, leütötték a köcsög tetejét, majd kiöntötték a tányérodra (meg a lábadra), aztán nagyon finomat ehettél. Ezt, azt hiszem alibaba kebabnak hívták.
Tudni kell, hogy a törökök szeretnek előételeket kihozni a kebabok előtt. Ezekre nem számoltak plusz díjat, pedig mi nagyon számítottunk rá, és mindig jókat csalódtunk. Az előétel csípős-zöldséges szósz (ami mellesleg nagyon finom!), sok pitával, amit kenyér helyett esznek mindenhez.
Édességek
Szerettük a baklavát. Néhol nagyon finom volt, néhol kevésbé, néhol drága, néhol nem. Ha Isztambulban jó baklavát akarsz enni, menj a fűszerbazárba. A többiek arra esküsznek. Hát nekem pont ott kimaradt, de így is ettem vagy 3 másik helyen.
Reggeli a szálláson
Kaptunk fincsi reggelit a szálláson! Bár, mikor már 4 napja ugyanazt ettük, picit uncsi volt.
Mini svédasztal. Volt sós buci, édes buci, meg muffin. Volt fetasajtszerű kecskesajt, amit szerettem. Meg kétféle olívabogyó, paradicsom- meg uborkaszeletek, vaj, méz, főtt tojás, felvágott, meg egy lekvárnak nem nevezhető, szörnyű ízű epres dzsem. Ja, meg sajtkrém, aminek szerintem márványsajt íze volt.
Úgyhogy mindezek után arra jutottam, hogy határozottan jó dolog Isztambulban enni 😊
