Az USA-ban, Maine partjainál fekszik egy sziget az óceánban, Mount Desert Island, melyen található egy nemzeti park. Ez már magában is egészen páratlan helynek hangzik, de ha még azt is számításba vesszük, hogy itt egyszerre létezik óceán, tó, folyó, hegy és erdő, akkor ez számomra a tökéletes nyaralóhely.

1. nap – Vacsora Bar Harborban

Tavaly júniusban három napot töltöttünk a nemzeti parkban. Este érkeztünk, esőben. Elfoglaltuk nem túl megnyerő, ámde olcsó szállásunkat, majd Bar Harbor felé vettük az irányt. Ez a városka a központi hely errefelé. Itt kapni homárt, innen indulnak a bálnanéző hajók és egyes túraútvonalak, itt lehet múzeumokat nézni és a parti sétányon andalogni.

Az egyik, óceán melletti homározót kinéztük magunknak, és rántott tengeri herkentyűket vacsiztunk krumplival és káposztasalátával. Ahogy Kanadában, úgy az USA-ban is mindig óriási adagokat adnak az éttermekben. El kellett dobozoltatnunk a rákocskákat, de legalább volt másnapra uzsonnánk.

2. nap – Séta és strand esőben

Az eső még esett egy kicsit másnap is, de minket ez nem tartott vissza a felfedezéstől. Felkaptuk a vízálló cipőt, kabátot, majd elindultunk a Great Head Trail nevű rövidebb útvonalon. 4 km-t sétálgattunk a partközeli sziklákon, egészen Sand Beach-ig, mely meglepő módon egy homokos strand. Korábban csak Európában láttam óceánt, szóval engem viszonylag hamar levett a lábamról Sand Beach. A tengerek és óceánok még esőben is gyönyörűek, de azért utolsó nap visszatértünk oda, hogy meglessük a napsütésben is.

Ennyire örültem az esős óceánnak:

No Title

No Description

3. nap – Túrázás a hegyen

Végre napsütés! Itt az idő, hogy felmásszunk egy hegyre!

Úgy döntöttünk, felhajtunk kocsival, és onnan letúrázunk, majd vissza. A Cadillac Mountain 466 méter magas. Úgy tartják, hogy októbertől március elejéig ezen a hegytetőn látható először a napfelkelte az USA-n belül. Mi júniusban voltunk, másrészt nincs az az isten, hogy felkeljek a nap előtt, tehát ez a látnivaló nálunk kimaradt.

A hegytető ködben úszott, úgyhogy nagyon reménykedtünk, hogy később azért lesz lehetőségünk látni is valamit.

Lemásztunk a Cadillac-ről, majd felmásztunk egy 387 méteres, Dorr nevű hegyre, aztán lemásztunk arról is, és újra fel a Cadillac-re. Az útvonalba beiktattunk egy tavat is, illetve a páfrányokkal teli Wild Gardens of Acadia nevű kertet.

Azt hiszem, életem legnehezebb túrája volt ez. Iszonyúan csúsztak a sziklák, nedves volt még minden az esőtől, ezen kívül lefáradtunk a le-föl-le-föl mászkálásban. Minden szembejövő figyelmeztetett, hogy nagyon figyeljünk a lábunkra, mert meredek lépcsőkön kell majd továbbmenni, melyek gyakorlatilag a folyóban vezetnek.

Túléltük a lépcsőket, nem estünk el, és plusz pontként még a köd is felszakadt. A Dorr-ról már le lehetett látni a vízre (fenti kép). Végül egy 10,5 km hosszú túra kerekedett az egészből, majdnem 600 méteres szintkülönbséggel.

4. nap – Térdig az óceánban

Izomlázzal a lábunkban, hamar megegyeztünk, hogy ma semmi, de semmi fárasztót nem óhajtunk véghezvinni. Szóval szereztünk bagelt, meg kávét a termoszunkba, és a strand felé vettük az irányt. Itt annyi volt a program, hogy napoztunk a sziklákon.

Az óceán nem a kellemes fürdőhőmérsékletéről híres, az úszkálás tehát kimaradt, de térdig azért megmártóztam.

Hazafelé még egy kavicsos strandot is meglátogattunk a szigeten, illetve egy tavat, de egyik se volt annyira szép, mint Sand Beach.

Hozzászólás

Back to Top