Tavaly július végén indultunk Olaszországba, hogy megnézzük Bolognát, Firenzét és Riminit. Három napunk volt csak. Ebbe próbáltunk minél több élményt belecsempészni. A blogbejegyzés viszont akkor elmaradt, ahogy egyébként sok más utunkról is, de a képeket nézegetve kedvem támadt írni róla. Olaszország csodaszép, mint mindig, igazán megérdemel pár sort.

A firenzei dóm

Már jó régen felírtam Firenzét a bakancslistámra, de valahogy pont oda sosem jutottunk el. Így jött az ötlet, hogy csak meg kéne már nézni. Na de hogy lehetne kihozni az utat a legolcsóbban, legkönnyebben, legkevesebb szabival? Mivel Bolognába 10-15 ezerért elvisz a Wizzair, és amúgy is bőszen gyűjtögettük a pontjainkat a Wizzair hitelkártyával, kézenfekvő volt, hogy velük repkedünk (a kártya azóta már sajnos megváltozott feltételekkel működik, szóval most már szerintem nem igazán éri meg kiváltani). A szállásunk is Bolognában volt, innen vonatoztunk egyik nap Firenzébe, másik nap Riminibe. Ez egy abszolút működőképes terv volt, tekintve, hogy Bologna középen van, kb. egyenlő távolságra a másik két várostól.

1.nap – Bologna

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én Olaszországba elsősorban mindig enni és inni megyek, utána jön minden más. Úgyhogy rögtön első nap kipipáltuk a bolognait, a panna cottát, a fagyit, a Moretti sört, Aperol Spritzet, és persze a cappuccinót. Ezek elfogyasztása előtt és után ellátogattunk a Piazza Maggiore térre (Bologna központi tere), megnéztük a Fontana del Nettuno szökőkutat, és fellépcsőztünk Bologna két tornyának egyikére.

A két torony – Torre degli Asinelli & Garisenda

A kisebbik torony Garisenda névre hallgat, 48 méter magas és nagyon ferde, sajnos nem látogatható.

A magasabbik az Asinelli, kicsit több mint 97 méter. 1109-ben kezdték építeni, 498 lépcsőfok vezet a tetejére. Ez pont jó program július végén a 34 fokban, miután megettél egy csomó bolognait és panna cottát. A kilátás egyébként minden egyes lépést megért. A belépő 5 euró.

Bolognának nagyon jó a hangulata, kellemesen el lehet sétálgatni az árkádok alatt, amiből itt rengeteg van. Tökéletes a gasztronómiája, tele van biciklikkel, és hangosan zümmögnek a kabócák (én először azt hittem, fűnyíró). Viszont hiányoznak belőle a hatalmas látnivalók, tehát ha valaki azokra hajt, inkább Rómát vagy Firenzét ajánlom. Ennek persze megvan az előnye is: nem tapossák egymást az emberek az utcán.

2.nap – Firenze

Vonattal jutottunk át Firenzébe. Többféle lehetőség közül lehet választani. A nemzetközi Trenitalián kívül az Italo is indít járatokat ezen a vonalon. Mi az idővel spóroltunk, így egy gyorsabb opciót választottuk. 35 perc alatt értünk Firenzébe a Frecciarossa nevű, nagy sebességű vonattal, ami 400 km/h-val tud repeszteni. Amikor én ránéztem a kijelzőre, épp 260 km/h-t mutatott. Ugyanez a táv egyébként kocsival legkevesebb másfél óra lenne.

Firenzében 36 fok volt. Emiatt az élvezhetősége is csökkent számomra, így hát elhatároztam, hogy soha többet nem megyek mediterrán városnézésre július végén. Csakis a tengerpart jöhet szóba, a városokat meg kell hagyni a többi évszakra. A fél nap, amit Firenzében töltöttünk, nyilvánvalóan kevés, tehát egyszer mindenképp vissza kell mennünk.

Ponte Vecchio

A látogatásunk sok-sok sétából állt, viszont sorban állni nem volt kedvünk, így nem mentünk be a templomokba, múzeumokba. Kívülről megcsodáltunk pár látnivalót és magunkba szívtuk a hangulatot.

A vasútállomástól elsétáltunk a városközpontig, végig az Arno folyó partján. Útba esett a Santa Maria Novella templom, illetve a folyó túloldalán álló San Frediano bazilika, amely gyönyörűen tükröződött az Arno vizében. Továbbsétálva egyszer csak megpillantottuk a Ponte Vecchiót, amin gyorsan át is küzdöttük magunkat. Ezután a Palazzo Vecchióról lőttünk pár képet, de itt is heringparti volt, amit mi annyira nem szeretünk, szóval gyorsan továbbálltunk. Elérkeztünk a meseszép Dómhoz, mellette rögtön le is heveredtünk egy jegeskávéra. Még hajtott a lendület, úgyhogy felsétáltunk a Piazzale Michelangelóhoz, ahol kedvünkre élvezhettük a kilátást. Majd lejöttünk a dombról, tésztáztunk egyet, aztán visszavonatoztunk Bolognába.

San Frediano bazilika
Kilátás a Piazzale Michelangelo-ról

3.nap – Rimini

A firenzei látogatás után mindenképp szükségünk volt egy kis tengerparti semmittevésre. Újra vonatra ültünk, de sajnos ez nem volt annyira gyors, főleg, hogy a vasútvonal felújítása miatt kerülőt is tett.

Riminiben már nem vágytunk sétálgatásra. Béreltünk egy napernyőt két strandszékkel a homokban, és élveztük a nyarat. Akárcsak gyerekkoromban, most is kagylókat gyűjtöttem a vízben. Ugyanis szerintem ez az egyik legmeditatívabb tevékenység, amit tengerpartokon lehet csinálni. Emellett kapott egy kis időt az olvasás, a rajzolás, az úszás és az alvás is.

Igazából semmi kedvünk nem volt ott hagyni Riminit, de másnap már repültünk vissza Pestre, úgyhogy vége szakadt az olasz kalandnak. Élveztem nagyon ezt az utat, ajánlom másoknak is. Tanulság: Nyáron több tengerpart, tavasszal/ősszel több város!

Hozzászólás

Back to Top