Áprilisban kitaláltam, hogy minden hónapban külföldre utazom legalább egy hétvégére.

Prága

Prágával kezdődött…

Évekkel ezelőtt egy kuka melletti bőröndben találtam egy csomó kidobott könyvet, köztük egy 1973-as, négy nyelvű Prága albumot, melyet én ott és akkor gondosan magamhoz vettem. Ezt egy jelnek tekintettem arra vonatkozólag, hogy mostmár aztán tényleg el kéne látogatni Prágába, valóra váltva ezzel egy egyáltalán nem elérhetetlen, régi álmomat. Mondogattam én boldog-boldogtalannak évekig, hogy ugyan menjünk már Prágába, de nem igazán találtam meg a társaságot hozzá, mindig csak kifogásokba ütköztem. Persze nem adtam fel ilyen könnyen a Prága-álmot, és egyszercsak valaki azt mondta, hogy „oké, elmegyek veled Prágába”. A kocsi céges, a hotel olcsó, az idő csodás, irány Csehország.

Valahol Brno és Prága között jártunk, mikor az a remek ötletünk támadt, hogy mennyire jó lenne minden hónapban elutazni valahova. És onnantól nem volt megállás. Ez az ötlet belefészkelte magát a piciny buksimba, lelkesedésem határtalan volt, ezzel a gondolattal keltem és feküdtem, és mindent meg akartam tenni, hogy sikerüljön. Az élet furcsa szerzemény; onnantól, hogy ez a terv megvolt a fejemben, sorra küldte a lehetőségeket és az embereket is, akikkel szívesen utazgattam bárhova.

A nagy kihívás végeredményeként nyolc európai országba látogattam el, ebből négy olyan, ahol még nem jártam korábban, továbbá kettő olyan, melyen eddig csak átutaztam.

Az áprilisi virágzó Prágát egy Kispál koncertes London követte, majd egy rokonlátogatós+tóba láblógatós Genf, aztán egy biciklizős Lignano. A júliust az „életem nyaralása” címszóval fémjelzett random roadtrip Szlovéniával kezdtük (érintve Ljubljanát, Pirant, Bledet, Kopert, Triesztet és Bohinjt) és egy Milánó+Comóval zártuk.

Stockholm archipelago

Az augusztus újra Szlovéniába repített, Bovecbe, ahol megismerkedtünk a rafting rejtelmeivel. Szeptemberben észak felé vettük az irányt, és akkor történt, hogy belezúgtam Stockholmba. Ugyan kedvenc északomat nem bírtam ott hagyni ily’ könnyen, októberben inkább délre mentünk, Gaudí-házakat nézegetni és pólóban flangálni a meleg Barcelonában. A november nem telhetett el Koppenhága nélkül. Itt újra szerelmes lettem egy kicsit északba. A decembert pedig végül meghagytam az év végi hajtásnak, aztán pedig a jól megérdemelt pihenésnek, a karácsonynak, a családnak, és a jövő év tervezgetésének. Mert az utazgatás nem érhet véget 2016-tal. Imádtam az évet, 2017 legyél legalább ennyire jó!

Koppenhága

Tetszett a poszt? Extra cikkekért és letölthetőkért iratkozz fel a Patreonomra!
Become a patron at Patreon!

Hozzászólnál?

Back to Top