Ha Stockholmban jár az ember, kötelező jelleggel el kell látogatnia a Vasa múzeumba, ahol a pár száz éves, másfél kilométer után elsüllyedt hajó leledzik. Illetve fontos építészeti remekmű a városháza, melynek minden terme más-más stílusban épült, továbbá itt lehet találkozni a fejetlen szenttel is.
✨ A másik két blogbejegyzésemet Stockholmról itt és itt tudod elolvasni.
Városháza (Stadshuset)
A stockholmi városháza amellett, hogy a város egyik éke, arról híres, hogy a Nobel-díj-átadás utáni díszvacsora helyszíne. A szervezett túra keretén belül végigkutyagoltunk számtalan termen, és közben a nagyon kedves és angolul abszolút érthetően beszélő csopvez csajszi bevezetett minket a városháza rejtelmeibe. Nagyon bírtuk a svédek öniróniáját, és azt, hogy az építészeti baklövésekről is kuncogva mesélt a csaj. Ha csak egy idegenvezetős látogatásra mész Stockholmban, ez legyen az!
Kedvencünk az Arany Szoba volt, melynek falán aranyozott üvegmozaikokból örökítettek meg többek között történelmi eseményeket és személyeket. Mivel nagyon gyorsan kellett elkészülni a mozaikozással, vétettek egy icurka-picurka hibát; egy-két padot nem vettek számításba a rajzok elhelyezésénél, így az egész falat beborító kép feljebb csúszott, egészen a plafonig és még tovább. A lovas szent feje meg lemaradt, mert hát a kép csak nyakig fért ki, a plafonra meg nem kúszott már fel.
Ha szeretnél emailben értesülni az új blogbejegyzésekről, iratkozz fel!
Megkérdeztük azt is, hogy mégis mit jelképez a svéd címerben található, és az utcán jártunkban-keltünkben fellelhető három korona. Háááát, erre többféle magyarázat is létezik, de állítólag máig nem tudják, melyik igaz. Svédország három részére utal, három szentre, vagy még valamire, amit elfelejtettem. De azért mi továbbra is boldog tudatlansággal szúrtuk ki mindenhol a koronákat sétáink során.
A városháza ajándékboltjában pedig olyan ritkaságokkal lehet találkozni, mint például a herceges képeslap. A sok-sok városképes képeslap között ott vigyorgott a király család leghelyesebb tagja, Károly Fülöp herceg. Oh, hello… Majdnem megvettem a károlyfülöpös képeslapot, de uralkodtam magamon. Azóta is bánom.
Vasa múzeum (Vasamuseet)
A városháza után rögtön a Vasa múzeum felé vettük az irányt. Máté nem értette, miért akarunk egy „vázamúzeumba” menni annyira. Biztos megcsodálunk pár antik kriglit és majd ez boldoggá tesz. Mikor rájött, hogy egy 333 évig a tengerfenéken szunnyadó óriási hajó van kiállítva, akkor megnyugodott. Az egész Vasa-sztorinak a legnagyobb poénja az, hogy 1628-ban Gustav Adolf király megépíttette, vízre bocsátották, és másfél km után elsüllyedt. Állítólag túl hosszú és túl magas volt a szélességéhez képest, és már a próbákat sem állta ki, de nem mertek szólni a királynak. A szél megdöntötte a hajót, a hullámok nagyok voltak, beömlött a víz és putty, már süllyedt is. A hajóroncs pedig azért maradhatott meg ilyen jó állapotban, mert a Balti-tengerben nem él meg a hajóféreg!
Érdekes múzeum, de rá kell szánni pár órát, mire végigjárod és -olvasod az összes emeletet. Napsütés esetén pedig kötelező program a múzeum előtti fűben heverészés is, egy ízletes kanelbulle elfogyasztása után.
