Jaj de régen írtam már havi kedvences bejegyzést! Most, hogy már majdnem túlvagyunk az őszön, esett a hó is, és lélekben készülődünk a fagyokra, pont itt az ideje, hogy ajánljak nektek pár dolgot. Olvasnivalót, néznivalót, sütnivalót, és egy takarítási módszert is.
Mit olvastam?
Elkezdtem olvasni Katherine May Wintering című könyvét, ami magyarul Út a télbe címen jelent meg. Viszonylag hamar, a második fejezet elején beszippantott a könyv, ahol Tove Jansson Múminját kezdte emlegetni a szerző. Egyetemi tanulmányaimnak hála, erős kötődésem van a finn kultúrához, és ha egy könyvben finn utalások találhatók, akkor én azt a könyvet biztosan végigolvasom. És szerencsére a Winteringben találtam pár ilyet.
A könyv párhuzamba állítja a tél érkezését az ember életében bekövetkezett mélypontokkal. Ahogy a sötét, hideg, téli éjszakákat is megéljük, elfogadjuk, majd átlendülünk rajtuk, úgy az élet mélypontjait, szomorú időszakait is meg kell élnünk, elfogadnunk, majd átlendülnünk rajtuk. Hogy aztán megérkezzünk a tavaszba. A tél megélését különböző példákon keresztül szemlélteti May. Így jön szóba többek között a finn szauna vagy az izlandi fürdők.
Mit sütöttem?
Egyik hűvös délutánon egy online magazin sütireceptjeit olvasgattam, és azonnal alkotni támadt kedvem. Végül egy kakaós-csokis brownie cookie-ra esett a választásom. Pár hozzávalót helyettesítettem a receptben. Vaj helyett kókuszvaj került bele, finomliszt helyett teljes kiőrlésű, és mivel nem állt össze a tésztám, ezért 1 tojás helyett 2. Ja, és a cukormennyiséget persze elfeleztem, mint minden amerikai receptnél.
Az elején nem nagyon tudtam elképzelni, milyen lehet egy brownie ízű keksz, de finom lett végül 🙂 Mivel eddig még sosem sütöttem semmilyen cookie-t se, ez a mostani mindenképp fontos lépés a konyhaművészeti történetemben.
Mit néztem?
Októberben, amíg betegen fetrengtem a kanapén, felfedeztem Daria Andronescu live videóit Youtube-on, és még novemberben is vissza-visszatértem hozzájuk. A rövid videói nem voltak nagy hatással rám, de az 50-60 perces live-ok igencsak inspirálóak. A legtöbbet úgy hallgatom, mintha podcast lenne, és teszek-veszek közben. Kivéve, ha színeket mutogat, mert akkor azért odafigyelek 🙂 Sokat tanultam belőlük stílusról, színekről, színtípusokról.
Hogyan takarítottam?
Évek óta szemezgetek Urban Eve Via „zónázós”, azaz szinten tartó takarítós tartalmaival, de sosem vágtam még bele. Ebben a hónapban viszont rávettem magam ennek a remekül kidolgozott takarítási módszernek a kipróbálására.
A zónázás lényege az, hogy 5 takarítási területre (zónákra) osztod a lakásodat, és a hónap minden hetében csak egy területtel foglalkozol behatóbban. Összeírod egy listába az egyes zónákhoz tartozó feladatokat, amiket kb. havonta egyszer jó lenne elvégezni, aztán uccu neki!
Én a Notionben dobtam össze a listáimat, és eddig egy héten vagyok túl, amikor is a konyhát takarítottam. Nem sikerült mindent befejeznem végül, de talán előbb-utóbb felveszem a ritmust és sikerül kialakítanom a zónázós rutinomat. Egyelőre tetszik, hogy rendszerben gondolkodhatok, és hogy csak egy helyiségre kell koncentrálnom egy héten. Szóval szerintem jóban leszünk én és a zónázás.
Milyen új szót tanultam?
Néha-néha szembejön velem 1-1 angol szó, aminek nem ismerem a jelentését, és ilyenkor mindig utána szoktam nézni. Így történt ez november elején is, amikor felvettünk egy podcast-epizódot a kapitalizmusról, és anyaggyűjtés közben a precariousness ‘bizonytalanság’ szó rengetegszer szerepelt a könyvben. Annyiszor kerestem rá a jelentésére, hogy a végére megtanultam. Tehát a hónap szava a bizonytalanság. Bizonytalan, akárcsak ennek a lehullott juharfalevélnek jelenlegi helyzete.
