Várom a telet. Én már csak ilyen furcsa szerzet vagyok. De meg tudom magyarázni.

Imádom a havat. A gyerekkorom jut eszembe róla. Akkoriban hóembereket és hókutyákat építettem a kertünkben, és Pertu, a skótjuhászunk boldogan ugrándozva asszisztált hozzá.

Emlékszem, hogy egy hideg téli reggelen átmásztunk anyukámmal a kertkapunkon, mert befagyott a zár, nekem viszont el kellett jutnom a suliba.

Emlékszem, hogy hógolyóztunk az osztállyal és a szemüvegesek általában nagyon pórul jártak, mert valaki mindig arcon dobta őket. De nekem nem volt szemüvegem. Csak fogszabályzóm. Az nem tört el egy kis hógolyózástól.

Korcsolyáztunk a befagyott Duna-holtágon, és szemeteszsákokon ülve csúsztunk le az iskola melletti dombon. Emlékszem, hogy néha apa szánkóval vitt suliba. Egyszer talán a biciklire is rákötötte a szánkómat, és úgy húzott.

Emlékszem olyanra is, mikor elakadt az autónk a hóban. Az autónk. Azzal valami mindig történt. Szegény, nem bírta a hideget. De én igen. Rajtam mindig volt overál meg sál, sapka, kesztyű, vízálló csizma. Bizonyára úgy festettem, mint egy eszkimó, de ez mit sem érdekelt engem, ha játszhattam a hóban.

A karácsonyt is mindig vártam. Az adventi időszakban a német órák voltak a kedvenceim. Akkoriban minden a német dalokról és hagyományokról szólt a suliban. Bár már akkor német karácsonyi dalokat hallgattunk a szüleimmel, és néztünk otthon a tévében, amikor még suliba se jártam. Majd valamikor bekerültek a képbe az angol órák is, és onnantól él a fejemben egy olyan emlék, hogy a Jingle Bells-t énekelgetem a nappalinkban, miközben fejjel lefelé lógok a fotelben. Akkoriban szerettem a fotelben fejjel lefelé lógni és közben énekelni.

Egy videófelvételen a karácsonyfa mellett állva éneklek egy dalt. De apukám közben félhangosra tekeri a karácsonyi magnókazettás zenét. Mi értelme annak, hogy éneklek, ha a magnókazetta elnyomja a hangom? Akkor mérges lettem. Kapcsold már ki – mondtam ingerülten. Már akkor is introvertált voltam. Nem úgy, mint apa. Őt nem zavarná, ha félhangosan szólna egy dal a háttérben, miközben ő teljesen mást énekel. De engem zavart. Aznap este már biztos nem volt annyira jó kedvem, de a többi karácsonyt amúgy nagyon szerettem.

Az idei lesz életem első karácsonya, amikor nem találkozom a családommal. Ők Budapesten lesznek, én pedig Montréalban. Vírushelyzet ide vagy oda, eredeti terveink szerint sem utaztunk volna Magyarországra idén karácsonykor. Furcsa lesz, egy egész újszerű karácsony.

Saját hagyományokat kell teremtenünk a messzi-messzi Kanadában. Idén nem támaszkodhatok a nagymama tökéletesen megtervezett és kivitelezett, ünnepi fogásaira, zseniális süteményeire. Nem kérhetek kölcsön mini, műanyag fenyőfát az ismerőseimtől, mint eddig, és nincsenek a szekrény tetején a szokásos dobozok, tele réges-régi karácsonyfadíszekkel, amik minden évben újra meg újra előkerülnek. Nem túrhatom át anyukám asztalterítős fiókját kölcsönkérhető karácsonyi terítőkért, és nincsenek fehér, házikó alakú, ünnepi mécsestartóim sem.

Üres lappal indulunk. De mindent ki fogok találni, hogy megteremtsem a saját kis nyugis karácsonyunkat, megfelelő hangulattal. És persze legyen hó!


Kapcsolódó termék a Patreonon

Karácsonyi bakancslista bingó 2023

2023.12.12.

Készítettem egy új karácsonyi bakancslistát! Fenyőfa, kandalló a háttérben, tea és könyv a kézben, kutyus a fotelben. Az a pillanat ihlette a dizájnt, amikor a decemberi hajtásban találunk valahol az időbeosztásunkban pár órácskát, amit magunkra fordíthatunk. Amikor leülünk egy könyvvel, és csak élvezzük a csendet, nyugalmat, a pihenést.


Tetszett a poszt? Extra cikkekért és letölthetőkért iratkozz fel a Patreonomra!
Become a patron at Patreon!

Hozzászólnál?

Back to Top