Kicsit több mint fél éve élünk Kanadában. Azóta folyamatosan írogatom ezt a listát jó és rossz dolgokról. Többféle témakörből is szemezgettem: gasztronómiától kezdve, közlekedésen át egészen a termékárakig és borravalóig.

Amit szeretek

  • Házak

Az első pár hónap minden egyes napján itt ujjongtam, hogy “jaj de széééépek ezek a házak!”. Két percre a lakásunktól, a kertvárosi részen úgy érzem magam, mintha a Simsben sétálgatnék. Gyerekkoromban megszámlálhatatlan órát eltöltöttem Simsezéssel, de nem gondoltam volna, hogy egyszer még ilyen házak és kertek között fogok élni. Csak ki kell lépnem az utcára, és rögtön jó kedvem lesz.

  • Fák, parkok

Budapest után olyan kellemesen furcsa, hogy ez a város tele van fákkal. A belvárosi utcákban is csak úgy sorakoznak! És emellett persze ott vannak az imádott parkjaim is.

  • Gasztronómia

Sokféle nemzet konyhája képviselteti magát Montréal utcáin. A lakásunktól 5 perc sétára van egy portugál, egy görög étterem, egy sushizó, de nem sokkal távolabb egy vietnámi és egy olasz is. És ezek csak azok, ahol már jártunk. Hamburger, palacsinta, mexikói, thai… Minden finom! 🙂 Eddig csak egyetlen egy olyan étteremben ettünk, ahol nem ízlett a kaja.

A jó kávé megtalálásával viszont szenvedtem az elején, de azóta találtunk egy-két bevált kávézót, ahol hetente megfordulunk Panzival.

  • Nyári időjárás

Az elmúlt két évben már nagyon nehezen viseltem a pesti nyarat. Napnyugta előtt kedvem sem volt kimenni a légkondicionált irodából, mert kint olvadt a beton, meg én is. Itt Montréalban tökéletes a nyár. Párszor felkúszott a hőmérséklet 29-30 fokig, annál tovább sosem. Átlagban 25-27 körül mozgott. Így a lakásban is kellemes volt, még légkondi nélkül is.

  • Emberek

Hamar feltűnt, hogy nem mászkálnak olyan búvalbaszott fejjel az emberek az utcán, mint mondjuk Pesten. Emellett kedvesek a boltokban, a postán, és ha ügyfélszolgálatnak kell emailt írnom, még ők is kedvesen válaszolnak és meglepően gyorsan segítenek. A pincérek is kedvesek, de csak addig, amíg megkapják a kötelező 15-20% borravalójukat. Lásd lejjebb.

  • Nincs magyar popzene

Hiszitek vagy sem, nekem abszolút felüdülés, hogy itt nem kell gagyi magyar pop “zenét” meg mulatóst meg mátépétert hallgatnom mindenféle random helyeken. Például étteremben, sörözőben, kávézóban, boltban, plázában, kocsikból üvöltve. Pesten ugyanis léptem-nyomon belebotlottam az ilyesmikbe és borzasztóan zavart. Mivel sosem voltam az a fülessel járkálós típus, így semmi sem szűrte ki a külvilág zajait. Itt boldogan nyugtáztam, hogy előfordul Pearl Jam meg Smashing Pumpkins is a bárokban, néha befigyel egy kis 90-es évek az Ace of Base-szel vagy a Roxette-tel, a boltokban pedig francia zenék uralkodnak, például ZAZ.

  • Sok bicikliút

Szerencsére Észak-Amerikához képest biciklibarát a város. Szélesek a bicikliutak, és elég sok van belőlük. Mivel az autóutak is szélesek, ezért bicóval sokkal egyszerűbb manőverezni, mint Budapest egyes, kis utcácskáin.

  • Amazon.ca

A kanadai amazonról rengeteg hasznos és haszontalan kütyüt lehet rendelni. Én leginkább a hasznosak miatt szeretem. Mikor beköltöztünk, minden kisebb elektronikus izét és bigyót onnan szereztünk be. Mivel itt más a hálózat és a csatlakozó is, mint Magyarországon, a laptopon kívül nem hoztunk magunkkal elektronikai cuccokat. Amazonon vettük pl. a botmixert, a vízforralót meg a tévét is.

  • Nincsenek poloskák

Mióta Kanadába költöztünk, összesen 3 darab poloskát láttam és egyik sem a lakásban volt! Szerintem előbb-utóbb itt is elterjednek majd, de szerencsére most még tiszta a terep.

  • Közel a természet

Ugyan kocsit nem vettünk, mert nincs rá szükségünk, de néha szoktunk bérelni. Olyankor akár 1-1,5 óra alatt igazán fotogén helyekre lehet eljutni. Nemzeti parkokba, vízesésekhez, magas hegyek mögé, ‘hol a folyó hupikék…a tenger is hupikék, csak az nem 1 óra 🙂

A Montréalhoz közel található Oka nemzeti park ( Parc national d’Oka )
Kanadai vörösmókus a nemzet parkban. Nagyon gyorsan futkosott, alig bírtam lefotózni.
  • Helyi komposztálás

Montréal nagy részén komposztáló kukákat használnak a házaknál. Ezekbe dobható a konyhai, komposztálható hulladék. A kukák tartalmát a szemetes elviszi a központi komposztáló telepre, ahol komposzt lesz belőle. Persze a mi lépcsőházunkban még nincs ilyen, de már kétszer is szóltunk a főbérlőnek, hogy intézkedjen.

Amit nem szeretek

  • Nettó árak

A termékeknek a nettó árát írják csak ki, a bruttót nem. Így megy ez az étteremben, a kávézóban, a boltokban és online is. Általánosságban 15% az adó. Létezik országosan meghatározott adó (Goods and Services Tax – GST), ennek mértéke 5%. Ehhez adódik hozzá a Québec tartományban használatos adó (Quebec Sales Tax – QST vagy Province Sales Tax – PST), melynek mértéke 10% (valójában 9.975 %). Így jön ki a 15%, viszont ez lehet kevesebb is a terméktől függően. Például egyes élelmiszerekre 0%. Szóval, ha valaki számolgatni szeretné a boltban, mennyit fog fizetni, akkor nehéz dolga van.

  • Tél

Igen-igen, a tél hideg és rémisztő. Még nem tapasztaltam, ezért nem tudok beszámolni. Igazából csak reális vagyok, ezért jól ráraktam erre a listára. De nézzük a jó oldalát: legalább biztos nem kell majd hóért könyörögnöm, mint Budapesten.

  • Szemét

Az amerikai kultúrához elég erősen hozzátartozik az ész nélküli pénzköltés, tárgyak felhalmozása, és az ennek eredményeként keletkezett mééérhetetlen mennyiségű szemét.

Kanada egy kicsit jobb, mint az USA, de itt is durvább a helyzet bármelyik, európai országhoz képest. Fáj látni, mennyi értelmetlen kacattal vannak tele a boltok. És fáj az is, amikor látom, hogy a Starbucks és effélék naponta mennyi eldobható poharat termelnek, amik soha az életben nem bomlanak le. #klímaszorongás

Általánosságban egyébként szerintem nincs több szemét az utcákon, mint Pesten, csak itt féldecis üvegek helyett kávéspoharat dobnak el a delikvensek.

  • Szabálytalan bringások

Montréal bicikliútjai az autóút egyik oldalán elkülönítve futnak, és ott két irányban tekerhetnek a bringások, egymással szemben. Máshol pedig kijelölt biciklisáv van az autós forgalommal párhuzamosan. De ott, ahol egyik sincs, egyes biciklisek hajlamosak az autókkal szemben menni az út szélén, bal oldalt. Ez bizony életveszélyes. Eddig csak gyalog meg autóból láttam ilyet. Nem akarok belegondolni, mi van akkor, ha én is bicóval vagyok és szembe jön egy ilyen őrült.

  • Stop táblák

Gyalogosként jó dolog a stop tábla, mivel így könnyen átmehetsz a zebra nélküli kereszteződéseknél, viszont biciklisként elég bosszantó. Ami Pesten “macisajt”, az itt mind stop tábla. Azaz, kötelező megállni szinte minden sarkon, még akkor is, ha nem jön semmi. És mivel itt állandóan figyelnek a rendőrök, ezért meg is állok. Nagyon-nagyon lelassítja a haladást.

  • Borravaló

Errefelé az a módi, hogy minimum 15% borravalót adunk étteremben, kávézóban. Ha elégedettek vagyunk, akkor 18-20-at. A 15-öt minden egyes alkalommal elvárják, még akkor is, ha csak egy sört nyitottak ki nekünk a pultnál, egy szórakozóhelyen, vagy akkor is, ha esetleg elrontották a rendelésünket az étteremben. Ha nem adunk, esélyes, hogy a szemünkre hányják. A pincéreket és pultosokat direkt kevesebb fizetéssel veszik fel, mert „úgyis kapnak borravalót”.

Hozzászólás

Back to Top