Három hónap után végre elmentünk túrázni. Március óta ki sem tettük a lábunkat Montréalból, úgyhogy épp itt volt az ideje egy kis kimozdulásnak.
Ha elkezded nézegetni a térképet, hogy hova menj kirándulni Montréal környékén, azon kapod magad, hogy lehetetlen dönteni. Ezer meg ezer zöldterület, egy csomó megjegyezhetetlen francia névvel. Ilyen nemzeti park, olyan nemzeti park, regionális park, vízesések, erdők, tavak. Mind 1-2 óra autókázásra a városból. Az összeset szeretném! Most!
Nagy nehezen kiválasztok egyet, Panzi egy másikat. Nekem bármelyik jó. Ő a Hét Vízeséshez akar menni (Regional Park of Seven Falls). Oké, menjünk oda. Nézem a túratérképet. „Panzi, ezen csak két vízesést jeleznek. Hol a maradék öt? Mindegy, jó lesz.” Túraútvonal két főre, két tóval, két vízeséssel.
Még pont találunk helyet a parkolóban. Kicsit szűkös. Imádkozunk, hogy a szomszéd autó vezetője majd be tudjon ülni az autójába anélkül, hogy nekicsapná az ajtaját a miénknek.
A park is tele van. Emberek nyüzsögnek mindenfele. Nagyon furcsa. Úgy érzem magam, mintha egy turisztikai helyszínen lennék egy nagyvárosban. De hát ez csak egy erdő. Minden sarkon van egy.
Mivel még mindig zárva van minden, ezért a nemzeti parkok és az erdők azok a helyek, ahova emberek mehetnek. Így most az erdő lett a pláza, az erdő lett a mozi, a fesztivál, az étterem, a kocsma, a kávézó. Az erdő az a hely, ahova kiülsz a barátaiddal hangosan beszélgetni. Az a hely, ahova viszed a hangfaladat és üvölteted rajta a zenét.
Én meg ledöbbenve állok a csodaszép tó partján, hogy most ezentúl így lesz? Az erdő ezentúl az a zsúfolt hely lesz, ahol emberek zenét üvöltetnek és ordítoznak csapatostul?
Nyissanak már ki a városi helyek. Hadd menjenek vissza az emberek, ahova szoktak. Az erdőt meg hagyják meg annak a nyugodt és békés oázisnak, amilyen azelőtt volt. Annak a helynek, ahova azért jártam, hogy ne legyek emberek között.
Szerencsére sétáltunk egy kevésbé felkapott szakaszon is, így volt pár kilométer, ahol csak páran jöttek szembe. Itt láttunk csíkosmókust és vörös mókust is a fák közt. Itt végre újra csendes volt az erdő.
