Magyarországon belül a Balaton a kedvenc helyem. Főleg ősszel, amikor se hőség nincs, se emberek. Októberben jártam utoljára az országban, és ragaszkodtam hozzá, hogy legalább 1 napra lenézzünk az északi partra.

Egyik barátommal felpattantunk egy reggeli, Pestről Almádiba tartó vonatra, és az egész napunkat a Balcsinál töltöttük. Műanyag, jégkrémes dobozból ettük a palacsintát, amit B. még a vonat indulása előtt, otthon megsütött. Én biztos képtelen lennék ilyesmire. Nem tartozom a koránkelők táborába.

Az üres strandon, fűben, októberi napsütésben, pólóban ültünk és ettük a palacsintát a kék, jégkrémes dobozból. Ez azoknak a pillanatoknak az egyike volt, amire biztos emlékezni fogok, ha 20 év múlva valaki megkérdezi, hogy „Mit csináltál Magyarországon 2021-ben?”.

A vonatról leszállva rögtön nyakunkba vettük a várost és felsétáltunk a kilátóig, ahol egy párocska egymásba gabalyodva élvezte a magányt, amit bizonyára sikerült megzavarnunk. Bocsi srácok, csak 1 napom van a Balatonnál, akkor is lefotózok rajtatok kívül mindent, ha titeket ez most zavar.

Összehaverkodtam egy helyi macskával, rántott sajtot uzsonnáztam, vettem Nógrádi ropit és túrórudit a boltban, és egy ideig kerestük a különleges Ginkgo biloba fát a parton, végül sikertelenül. Megcsodáltuk a naplementét, közben elmajszoltuk a ropit, még utoljára lefotóztam a hullámokat, és közben arra gondoltam, hogy mennyire hibátlan ez a nyugalom itt a balatoni sziklák mellett üldögélve.


Tetszett a poszt? Extra cikkekért és letölthetőkért iratkozz fel a Patreonomra!
Become a patron at Patreon!

Hozzászólnál?

Back to Top