Ha te is imádod a gyertyákat, biztos elgondolkodtál már azon, hogy mihez kezdhetnél a viaszmaradékokkal. Még szerencse, hogy viszonylag könnyen újra lehet önteni a gyertyákat. Egy olyan gyertyaöntős, saját „receptet” hoztam nektek, amelyhez az égvilágon semmit sem vásároltam pluszban. Költségkímélő, és még a környezetnek is jót teszünk azzal, hogy újra felhasználunk mindent.
Mire van szükség a gyertyaöntéshez?
- Régi gyertyákból maradt viasz
- 100% pamut fonal – Ebből készül a kanócunk. Fontos, hogy pamut legyen a fonal, mivel a műszálas nem alkalmas erre a célra. Én hímzőfonalat használtam
- Biztosítótű
- Gyurmaragasztó – Esetleg kétoldalú ragasztó vagy folyékony ragasztó (de ezekkel sajnos nincs tapasztalatom)
- Üvegpohár – Régi gyertyák pohara vagy kisebb befőttesüveg
- Kanóctartó talp – Régi gyertyákból kiszedett talp
- Fa pálcika – Én evőpálcikát használtam. Helyettesíthető szívószállal, hurkapálcikával, csipesszel, ceruzával
- Konzervdoboz – Kb. 5 decis
- Kisolló
Hogy szedjem ki a viaszt a régi, üveges gyertyákból?
Rakd be a mélyhűtőbe 1-2 órára. Ezután ki tudod ütögetni a viaszt az üvegpohárból. Ez a legtöbb esetben működik, bár nekem van olyan gyertyám, amit így sem tudtam kiimádkozni az üvegből. Ki kell majd próbálnom egy újabb technikát is.
Miután kiszedted belőle a viaszt, várd meg, míg szobahőmérsékletűre melegszik az üveg. Ha még mindig viaszos, tartsd forró víz alá, hogy kissé megolvadjon a viasz. Tegyél rá szappant vagy mosogatószert, és mosd ki. A végén egy papírtörlővel, wc papírral vagy egy ronggyal töröld ki belőle a felolvadt viaszt. Rongyként használhatsz egy régi pólóból kivágott darabot vagy egy lukas zoknit is.
Ha tetszik ez a cikk, extra írásokért,
letölthető tervezőkért és bakancslistákért
látogass el a Patreon-oldalamra!
Gyertyakészítés házilag
- Előkészítjük a viasztól megtisztított üvegpoharat.
- Levágunk 6 darab, azonos hosszúságú szálat a hímzőfonalból. A fonal minimum 2 centivel legyen hosszabb, mint a pohár magassága. Ha vastagabb fonalat használsz, elég belőle kevesebb szál is.
- Összecsomózzuk a 6 darab fonalat az egyik végén, majd átszúrunk a csomón egy biztosítótűt. A biztosítótűt hozzáerősítjük a nadrágunkhoz vagy egy párnához. Háromszor két szálra osztjuk a fonalakat és hármas fonással befonjuk. A kész fonat végére még nem kötünk csomót. Én véletlenül kötöttem rá (lásd lenti, középső kép), de szét kellett szednem, mivel így nem fért át a talpon.
- A kanóctartó talpon áthúzzuk a fonatot, majd kötünk a másik végére is egy csomót. Ha a régi kanóctartó talpon nem megy át a fonatunk, kisollóval kitágítjuk a lukat, hogy beleférjen.
Ha szeretnél emailben értesülni az új blogbejegyzésekről, iratkozz fel!
- Ragasztóval rögzítjük a kanóctartó talpat az üvegpohár alján, középen.
- A pálcikát ráhelyezzük a pohár szájára, és gyurmaragasztóval hozzáerősítjük a kanócot a pálcikához. Ha nincs gyurmaragasztónk, használhatunk csipeszt a kanóc megtartására. Vagy két pálcikát helyezünk a kanóc két oldalára és összekötjük a pálcikákat, hogy stabilan tartsák a kanócot. Ha elég hosszú a fonatunk, körbe is köthetjük a pálcikán.
- Egy magas konzerves dobozt a tűzhelyre helyezünk, beledobáljuk a viaszmaradékokat, majd alacsony hőfokon megolvasztjuk. Az alacsony hőmérséklet és a magas konzerves doboz azért fontos, mert így nem melegszik fel túlságosan a doboz teteje, szabad kézzel meg lehet fogni és önteni. Korábban próbálkoztam kisebb konzervdobozzal is, amit ronggyal fogtam meg, de nagyon kellett figyelnem, hogy ne csússzon ki a kezemből. Emellett össze is viaszoztam a rongyot. Tehát egyszerűbb a kis láng+magas konzervdoboz kombóval dolgozni.
- Ha megolvadt a viasz, beletöltjük az üvegpohárba.
- Megvárjuk, míg teljesen megszilárdul. Ha luk keletkezett a kanóc mellett (bal oldali kép), öntünk rá még egy réteget (jobb oldali kép).
- Megvárjuk, hogy a második réteg is megszilárduljon.
- Leszedjük a pálcikát, és a kanócról levágjuk a csomót. 1 cm-es kanócot hagyunk a gyertyán.
