Augusztus utolsó napjait kihasználva északnak vettük az irányt, és ellátogattunk Tadoussac-ba, bálnalesre. Tadoussac egy 800 fős település Kanadában, Québec tartományban, a Szent Lőrinc és a Saguenay folyó torkolatánál. Arról híres, hogy több bálnafaj is felfedezhető errefelé. Ugyanis a bálnák a Szent Lőrinc folyóba járnak enni május és október között, hogy utána jóllakottan úszkálhassanak tovább délnek, a melegebb vizek felé.

Zodiac csónakos, 2-3 órás bálnanézést választottunk. Ez természet- és bálnaközelibb, mint a nagyobb hajós verzió, viszont ennek megfelelően hidegebb is. Kb. 5 fok lehetett álló helyzetben, de mikor úgy repesztettünk, hogy a fejem is majdnem lerepült, akkor még annál is hidegebb.

Milyen a bálnales-biztos öltözék?

Sapka-sál-kesztyű alapkövetelmény volt, ezen kívül felvettem 3 merino pulcsit, alá trikót, pólót. Ezekre rá még kaptunk egy szélálló, kantáros nacit meg kukás kabátot. A reggeli készülődésnél viszont persze sikerült automata mozdulattal belehuppannom a sportcipőmbe a téli bakancs helyett, ahogy azt eredetileg, szépen elterveztem. Szóval a lábam fázott végig, meg egy egész kicsit bántam, hogy nem vettem fel harisnyát a nadrágom alá, de ezt leszámítva jól bírtuk a menetszélben fagyoskodást. Lélekben már úgyis készülök az első kanadai telünkre, szóval igazából egy szót sem szólhatok:D

Milyen bálnát láttunk?

Távolról sok bálnát (és fókát) láttunk, és szerencsére sikerült egy-kettőhöz közelebb is merészkedni. A legközelebbi talán olyan 20 méter körüli távra bukkant fel a csónak mellett. Annyira izgalmas, mikor ott úszkál körülötted egy csomó bálna, és csak egy ici-pici részük látszik ki a vízből, de te tudod, hogy amúgy óriásiak.

Így szokott ugrándozni a púpos bálna
Kép forrása

Legtöbbet a púpos bálnából (hosszúszárnyú bálna) láttunk. Ő egy általában 13-14 méter körüli állatka, súlya legfeljebb 40 tonna. Néha ki szokott ugrálni a vízből. Ezt a mozdulatot nagyon szép képek prezentálják a neten, viszont sajnos az általunk megfigyelt példányoknak nem volt kedvük ugrándozni. Na, nem baj. Így is elég boldog voltam, hogy viszonylag közelről láthattuk őket, és az egyik nem csak a hátát, de még a fejét is kidugta a vízből!

Instára kiraktam két videót az általunk látott szépségekről:

A folyóban csemegéző bálnák mellett fellelhetők errefelé a belugák, azaz fehér delfinek is, akik egész évben itt laknak. Hozzájuk és a kék bálnákhoz nem szabad 400 méternél közelebb hajózni, mivel veszélyeztetett fajok. A belugák fehér hátát távolról szemléltük, a kék bálnához pedig nem volt szerencsénk. Belugákat a partról is lehet látni helyenként, például a Sainte-Marguerite öbölben. A kihelyezett távcső igen hasznos darab a kilátón. Felkerült „a világ legszórakoztatóbb tevékenységei” listámra: delfinvonulást nézni távcsővel.

A Sainte-Marguerite öböl belugái

***

A bálnanézésen kívül még sok más, csodaszép helyet is felfedeztünk ez alatt a pár nap alatt, ezekről majd egy újabb bejegyzésben (vagy bejegyzésekben) számolok be. Utána pedig hivatalosan is megnyitom az őszi szezont a blogon:)

Montréal októbertől kezd el őszi színekben pompázni. Ebben az időszakban rendszerint már az első színes levéltől szerelembe esem, és ki sem lehet robbantani a fényképezőt a kezemből. Egy juharfa sem menekülhet előlem! Tehát viszonylag sok montréalos kép várható októberben, mindenféle szezonális tartalom kíséretében.

Hozzászólás

Back to Top