Múltkori bejegyzésemben már említettem, hogy lesz második rész is Párizsról. Következzék tehát a Louvre, Versailles, a Tuileriák Kertje, illetve a még több képzőművészet jegyében a d’Orsay és L’Orangerie múzeumok. Plusz egy kis gasztronómia a végére.
Louvre
Piramisok egy tér közepén, íme a Louvre. Ki itt belépsz, bizonyára nem lépsz ki 6-7 órán keresztül.
Több helyről kaptam olyan információkat, hogy a Louvre-ban annyira sok a néznivaló, hogy nem lehet egy nap alatt végezni vele. Azért mi megpróbáltuk a lehetetlent, végigjártuk az EGÉSZET, már ami a jegyünkkel legálisan látogatható területet illeti. A taktikám az volt, hogy nem olvastam el a hosszú leírásokat (amiket normál esetben el szoktam), és így „csak” 6,5 órát töltöttünk el benne, de ebbe beleszámolom a két szendvicset meg a kekszet, amit ebédeltünk. Ja igen, érdemes felkészülni egy kis inni- és ennivalóval, mert elég nehéz hozzájutni bármihez odabent, mindegyik büfénél óriási sorok kígyóztak. A Louvre-túra végére eléggé le lehet fáradni fizikailag és szellemileg is, kész felüdülés volt újra kilépni a napra.
Általában a festmények játsszák nálam a főszerepet, azokkal bármikor le lehet venni a lábamról. Utána közvetlenül bandukolnak a régi bútorok, majd az üveg- és a porcelántárgyak, textilek. Amit nagyon sajnáltam, hogy a „múmiás rész” le volt zárva karbantartás miatt. Emlegettem, hogy „húúú még a múmiákat is meg kell néznünk”, de aztán szembesültünk vele, hogy minden nap más részt zárnak le a felújítás miatt, így ottjártunkkor sajnos a múmiák voltak soron. A többi nap sem lett volna jobb, az egyiken például az egész francia festészetet száműzték a megnézhetők listájáról. Ha festészet és múmia között kell választanom, nem kérdés, hogy mégiscsak a festészet a nyerő.
A Louvre-nak megvan az az előnye, hogy a nagy körbe-körbe járkálás közben ki-ki lehet tekingetni az ablakain, ahonnan szép kilátás nyílik a városra, az épületekre meg az emberekre. Különösen a második, legfelső emeletet élveztem, csomó képet onnan lőttem.
Abszolút pozitív a véleményem a Louvre-ról. Igazán megérte a 15 eurót és az 6-7 órát is. Az időszakos kiállítás Delacroix volt 7 EUR-ért, arra mi nem mentünk, de érdemes csekkolni mindig az aktuálisat, ha épp ide készülsz.
Az épületbe a bejutás simán ment. 15 percet álltunk sorba, a jegyeket is hipp-hopp megvettük bent, szerencsére van egy csomó jegyautomata. Az online elővételes jegy 2 euróval drágább egyébként, mint a helyszínen váltott, és garantálja a gyors bejutást.
Sorban állás: 15 perc
Belépő: normál jegy 15 EUR, időszakos kiállítás 7 EUR
Tuileriák Kertje
A Louvre szomszédságában van egy remek kis kertecske, a Tuileriák kertje. Többször is leheveredtünk a fűbe piknikezni, vagy kerestünk egy szimpatikus széket a szökőkút mellett. Nekem ez volt az egyik legkedvesebb helyem Párizsban, nagyon jó a hangulata. Szívesem hazahoznám, az éppen szétbombázott Városliget helyén pont jól mutatna.
Belépő: nincs
Versailles-i palota
Kétszer is kivonatoztunk Versailles-ba. Egyik nap a palotát néztük meg, másnap visszamentünk a kert miatt. Így utólag már bánom, hogy a palotára szánt időt nem a kertjében töltöttük inkább. Számomra ugyanis a Versailles-i palota volt a legkevésbé érdekes látnivaló egész Párizsban. Mondjuk úgy, hogy ár-érték-idő arányban nagyon a lista végén kullog. XIV. Lajos építészete persze gyönyörű meg minden… de nem érte meg a 2 óra várakozást, a 18 eurós belépőt, a kivonatozást és a visszavonatozást sem. Mindezt azért, hogy a kastélytermek között egymást tapossák a turisták. Persze, meg kellett nézni, hogy mindezt le tudjam írni róla utólag. De kérem vissza azt a két teljes óra sorban állást. Inkább sétálgattam, majd ücsörögtem volna a fűben a palota 800 hektáros parkjában, a tó mellett, miközben előttem békésen csónakáznak a párocskák.
Belépő: 18 EUR,
Sorban állás: 2 óra
Versailles-i kert
A kastélyparkban minden van, amit csak el lehet képzelni. Szökőkút szökőkút hátán, tavak, ligetek, sétányok, virágok, pálmafák, hattyúk, kacsák, birkák, erdő, és a palotán kívül két kisebb kastély is, a Kis Trianon és a Nagy Trianon. Utóbbihoz be is mentünk, mivel nyitva volt a kapu. Emberekkel viszont nem találkoztunk, így a maga nyugodt pompájában megcsodáhattuk a hatalmas márványoszlopokat, a köztük húzódó fekete-fehér kövezetet és a mindezt körbevevő díszkertet.
Belépő a parkba: ha épp eseményt rendeznek benne, akkor 8,5 EUR, különben ingyenes
Sorban állás: 1 perc
Musée d’Orsay & Musée de L’Orangerie
Listámon volt a d’Orsay múzeum, az útikönyvem alapján pedig kedvet kaptam a L’Orangerihez is. Kombinált jeggyel eléggé megérte. Monet tavirózsáit a l’Orangeriben az örökkévalóságig tudnám bámulni.
A d’Orsay pedig teljes egészében gyönyörű. Az épület belseje és a festmények is. Csak kapkodtam a fejem, annyi híres festményt láttam. Ezen kívül érdemes megcsodálni az éttermeket is, elképesztő dizájnjuk van, imádtam. Épp végeztünk zárásra, kicsit rohanósra sikeredett az utolsó pár terem. Épp Renoirnál jártam, amikor rádöbbentünk, hogy már csak nagyon kevés időnk van. Hirtelen felbolydult hangyaboly jelleget öltött a helyszín, minden látogató elkezdett rohanni. De megérte, ugyanis a legeslegvégén megnézett Van Gogh-klasszikusokat igazán kár lett volna kihagyni. Érdekességképpen: az utolsó teremben találkoztunk azzal a turistával is, aki minden meztelen nős festménynél közeli fotókat lőtt a nők arcáról és melléről.
Kombinált jegy: 17,5 EUR
Sorban állás: 5 perc
Gasztronómia
Hát én bizony megkóstoltam a csigát! A koncepció az volt, hogyha már idáig eljöttem, az fix, hogy nem megyek haza se csiga, se bagett, se croissant, se créme brulée nélkül. A csiga egyszer elég is volt, a többi jöhet minden mennyiségben éjjel-nappal, leöblítve némi Kronenburg Blanc-nal, ami nem mellesleg az egyik kedvenc söröm.
A créme brulée-ért egy tucat utcát bejártunk, míg végre megtaláltuk a legkedvezőbb árú éttermet. Utána már az összes hely árszínvonalát ehhez mértük. Asszem kb, 13 euróról indultunk, majd 6-7 körül találtunk megfelelőt. Párizs nem olcsó. Nagyon nem. Főleg ha az ember lánya teraszokon ücsörögve szeretné elfogyasztani kávéját, créme brulée-jét, palacsintáját, vagy netalántán vacsoráját. Egy cappuccino 7-8 euro körül mozog, egy korsó sör szintén, ásványvíz „csak” 5 euro, de lám-lám, még a desszert is legkevesebb 7-10 euróért kapható. Tehát meglepő módon, az első, welcome esténket leszámítva nem is ettünk úgy rendesen étteremben. Vagy ha ettünk is valami minimálisat, inni nem kértünk hozzá. Ilyenkor egy kancsó vizet szó nélkül kihoztak.
A cappuccinóról is leszoktam pár napra, mindenféle, fele annyiba kerülő kávékat kértem, amiket igazából bár ne kértem volna. Utolsó mentsvárként a Starbucks-ba menekültünk, ahol már 4-ért kaptam finom cappuccinót.
Konklúzió
Imádtam a párizsi hangulatot, az utcaképet, a jól öltözött járókelőket, az épületeket, a múzeumokat, és a parkokat… azokat nagyon! A metrózást nem szerettem (de olyan országot még nem találtam, ahol szerettem volna) és az árszínvonal sem lett a kedvencem. Egyszer még minimum szeretnék visszamenni, sőt, több francia város is érdekel, a későbbiekben majd gyakrabban bújom a repjegyeket ebbe az irányba:)
Versaillesben laktam, imádtam. És a palotában csak egyszer jártam, hogy az is meglegyen, de a kertbe hetente. Jó kis hely.
Hozzá lehet szokni ahhoz a rengeteg turistához, aki arra jár? Sosem laktam ennyire turistás helyen
A turisták kiszállnak az RERből és átmennek a kastélyba. konkrétan nem mennek sehova sem, pedig egy nagyon bájos régi városrésze is van, én pont ott laktam. Budapesten én amúgy a Semmelweis utcában laktam a belvárosban és a Várnegyed alatt, a Halászbástyától 2 percre, de már az utóbb időben nem szerettük, nagyon elszabadult a dolog.
Hopsz, a régi városrész Versailles-ban nekünk is kimaradt. Na majd legközelebb
Mivel rendszerint egy hosszú hétvégére megy az ember Párizsba (ami semmire nem elég, én sosem javaslom a barátaimnak, akik kérdeznek utazás előtt), ezért nyilván van egy kis sietség. Ha kimennek eleve, akkor kastély, esetleg a kert és a Petit Trianon, és ennyi szokott lenni. Pedig szerintem a kastély nem ér annyit, sokkal érdekesebb a régi városban sétálni, megtalálni a kis rejtett parkot és ott piknikezni, megnézni a kertet, sétálni egy nagyot. Ha már odamegy az ember. Párizsba kell legalább 10 nap, ha az ember tényleg bele akar látni a városba és nem hiányérzettel akar eljönni, szerintem.