Utoljára 10 éves korom környékén látogattam új országba, de akkoriban még nemigazán foglalkoztattak ilyen dolgok. Mellesleg Görögország volt. Emlékszem, néztük a tengerparton a túlpartot, és apa mindig mondta, hogy na, az ott Törökország. Kábé ennyi sejtelmem volt Törökországról, meg hogy ott is van gyros.
Ez a sejtelem azóta se lett több. Ja de, persze, vannak török szavaink a nyelvben, meg hát az Egri Csillagokban szurokkal öntöttük le török „barátainkat”…
Olyan fenntartásokkal indultam, mint például…
Hú, de ronda ez a nyelv, én nem akarok megszólalni törökül. Hogy fogom érteni, mik vannak kiírva körülöttem a városban? Az eddigi országokban már ismertem a dolgokat.
Meg aztán a Júlia itt ijesztgetett, hogy hát a törökök megfogják a karodat és agresszívan berángatnak a boltjukba. Meg persze eladnak tevéért.
Ehhez képest…
A törökök hozzám se értek. Nem rángattak be a boltjukba, csak magyaráztak bőszen, hogy menjünk be. Mindegyik angolul magyarázott. Najó, egy németül magyarázóba is belefutottunk. Először lengyeleknek néztek minket, aztán voltunk németek, sőt, finnek is^^ De sokan felismerték a nyelvről, hogy magyarok vagyunk, és elkezdtek magyarázni, hogy jaj hát az exbarátnőjük magyar. Ezt 3-szor hallottuk legalább. És hogy „magyar, gyere ide!”, meg hogy áá, magyar, akkor „Békéscsaba, Bukarest”. Nyilván:D
Szóval a törökök viccesek, barátságosak, tudnak angolul, de sunyik, és egy szavukat se hidd. Nincsen saját szőnyeggyáruk, kerámiagyáruk, ékszergyáruk, és nem saját maguk készítik kézzel mind a 8 millió árujukat. Meg persze, ha azt mondja, hogy nála a legolcsóbb az adott cucc, az alap, hogy kiröhögöd, majd a feléig alkudsz.
A nyelv
Na a nyelv az egy más tészta. Valóban nem szólaltam meg törökül. Még a jónapotot és a köszönömöt se voltam hajlandó kimondani törökül. Viszont rám ragadtak vicces vagy magyar hangzású szavak. A „viszlát” az kimondva kb annyit tesz: „Gülegüle” (aláhúzva a hangsúlyos szótag), aztán van a „helló”, az a „merhaba”, kimondva inkább „merábá”.
Továbbá a kedvenc török szavunk a Sirkeci pályaudvar neve volt, ami kimondva igencsak „zsírg*ci”-nek hangzik. Ezen naponta többször képesek voltunk röhögni.
Ami még tetszett, az a „çıkış”. Na, ez jelenti az „exit”-et. Szóval csikis vagy cikis. Nekem mindegy, mindenhogy magyaros:)
