Isztambult sétálva kell felfedezni! Nem tudsz annyit sétálni, hogy mindent láss, de azért próbáld meg:) Az egész város érdekes, minden méteren van valami érdekes.
Isztambul egy naaagy, bájos káoszváros. Meg persze izgalmas, változatos, színes. És laza. Pont a lazasága miatt mediterrán picit, de amúgy meg azt mondanám, balkáni. Legalábbis az eddigi nyugati országokhoz képest, amiket láttam.
Isztambul a balkán és a mediterráneum keveréke, egy tökéletes keverék. A zsúfolásig beépített (felépített/ ráépített/ aláépített/ melléépített/ keresztülépített) macskaköves szűk utcácskák után/között hirtelen kibukkannak a mecsetek az óriáskupoláikkal és tornyaikkal.
És a macskaköves szűk utcácskák is olyan szögben tudnak egymásba futni, hogy olyan nem is létezik. És mindeközben még fölfele és lefele is erősen mennek.
Ami érdekes, hogy itt tudnak autók is járni! Sőt, nem hogy autók, hanem emberek, kutyák, macskák. És az autók meg tudnak állni a legmeredekebb úton is, úgy, hogy egy centit nem gurulnak se előre, se hátra. És dudálással jelzik, hogy jönnek, de bármikor átmehetsz bármennyi kocsi között, bármelyik úton. Hagy átmenni, és nem problémázik. És a macska is bármikor átmehet. Egy elütött állatot nem láttunk, pedig ott aztán rohangásznak sokan…
Érdekes építményekben laknak ezek az isztambuliak, már ha lehet ezeket annak nevezni. Tákolmánynak inkább. Annyira picik, annyira igénytelenek, és annyira zsúfoltak kívülről nézve, hogy meglep, hogy ITT laknak emberek. És igen, itt mindenhol laknak, de az utcán nem.
Valamiért tele van a város leégett, otthagyott, vagy szimplán befejezetlen épületekkel. Kicsit magyarországos, mármint a befejezetlenség és otthagyás, meg az össze-vissza építkezés is. De a törökök sokkal durvábban építkeznek össze-vissza. Mindenesetre mi szerettük nézegetni ezeket a furcsa épületkéket, főleg a faházikókat.
