Érdekesen alakul ez az idei augusztus. Az egyik kedvenc hónapom szokott lenni, de ez a mostani teljesen kaotikus, már-már abszurd, időnként szürreális. Próbálnánk kiélvezni a Nagy Otthonmaradás utáni, kanadai nyarat, de sorban jönnek a megoldandó problémák, amik egy percig sem hagynak pihenni.
Miután végre eldöntöttük, hogy nem utazunk idén nyáron Pestre, azt gondoltam, de jó, elengedhetem ezt a témát és koncentrálhatok a kanadai nyárra, a helyi utazásokra, biciklizésekre, nemzeti parkokra. De a problémák valamiért augusztusban úgy gondolták, hogy egyszerre lépnek színre, hogy párhuzamosan kelljen foglalkoznunk velük. Persze, közben történnek jó dolgok is, de arányaiban túl sok energiám ment rá ezekre a megoldandó feladatokra.
Cica az orvosnál
Az első és legfontosabb megoldandó dolog augusztusban a cica egészsége volt. Ugyanis a cicuska náthaszerű tüneteket produkált. Köhögött, tüsszögött, tele volt az orra, folyt a szeme. Nem tűnt úgy, mint aki javulni akar, így elvittük egy éjjel-nappali klinikára, ahova nem kellett időpontot kérni. A közeli állatorvosok, akiket egyébként előtte felhívtunk, 2 hétre és 1 hónapra tudtak volna csak időpontot adni. Egy kedves ismerősünk elvitt minket kocsival a klinikára, ahol a COVID miatt be se mehettünk az állattal, csak odaadtuk nekik hordozóval együtt, majd vártunk 3-5 órát, míg sorra került, aztán felhívott a doki néni, és elmondta a diagnózist, meg hogy milyen gyógyszert javasol.
Valami bakteriális fertőzésre gondoltak, és antibiotikumot adtak rá. Két hétig reggel és este le kellett imádkoznom egy tablettát a cica torkán. Ehhez előtte megnéztem egy Youtube-videót, hogy is kéne ezt szakszerűen csinálnom. Világ életemben macskával éltem, de soha semelyiknek nem kellett tablettát beadnom. Nagyon hasznos volt a videó, így már első alkalommal is pár másodperc alatt elintéztem a gyógyszerbeadást, de ettől még ugyanúgy stresszeltem minden egyes alkalommal, hogy úristen, nem fog menni, jaj remélem, nem fog utálni a cica. A cica ugyanúgy szeretett utána is, de a második hét végén megkönnyebbültem, hogy végre beadtam neki az összeset.
Amíg szedte a gyógyszert, nem produkálta a tüneteket. De amint abbahagytuk, újrakezdte. Így volt még egy körünk a dokinál. Kiderült, hogy olyan vírusos betegsége van, ami egész életében vissza-visszatérhet, de lehet olyan időszak is, mikor csak tünetmentesen lappang. Sőt, már örökbefogadásnál is benne lehetett ez a vírus, csak vagy nem tudtak róla, vagy elfelejtették megemlíteni. Úgyhogy most kezdődik a második, tablettás időszak, és remélem, utána a tartósabb javulás.
Beázik a fürdőszoba
Mindeközben hetek óta küzdünk a fürdőszobánk beázásával is, mert a fölöttünk lakó őrült nő „úgy zuhanyzik, hogy több víz megy a fürdőkád mellé, mint amennyi bele„, hogy pontosan idézzem a vízvezeték-szerelőt.
Mivel ez egy bérelt lakás, nem mi intézzük a beázást, hanem a főbérlő. De épp elég az is, hogy küzdünk a vízzel, meg a porral, ami hullik ránk a szétvert fürdőszoba fölül. A hófehér plafon helyett most nedves gerendák, csövek, és szürke, cafatokban lógó, illetve hulló szigetelőanyag mosolyog vissza ránk. Ezenkívül szétszedtek még egy falat is.
Nagyon próbálkoznak megtalálni, vajon több helyről is folyik-e, de eddig sikertelenül, mivel még mindig csöpög néha. Volt 1-2 alkalom, mikor esernyővel a fejem felett kellett pisilnem, mert persze a wc fölött is csöpög a víz. Ez a kép annyira szürreális volt, hogy már-már azon gondolkoztam, hogy később lefestem vagy lövök egy szelfit. Már borzasztóan várom, hogy újra csöpögésmentes fürdőszobánk legyen fehér falakkal, plafonnal és tükörrel. De biztos, ami biztos, elkezdtem nézegetni a montréali albérleteket, hátha költöznünk kell.
Halálán a laptopom
A végére hagytam a legkönnyebben megoldható problémát, a laptopkérdést. 9 éve pötyögök ugyanazon az Aceren, amit a szüleimtől kaptam diplomaosztóra. Kicsit már megfáradt szegényke. Benne volt a levegőben, hogy előbb-utóbb újat kéne vennem. Aztán tavasszal újraraktuk, de nemrég produkált pár kék halált blogszerkesztés közben, aminek annyira nem örültem. Meg az az új hobbija, hogy csak akkor kapcsol be, amikor ő szeretne. Harmadjára, esetleg negyedjére. Nem mindig csinálja, csak néha. Rapszodikus a drágám. De ez pont elég idegesítő ahhoz, hogy új laptopot akarjak. Valamivel mégiscsak meg kell írnom a blogbejegyzéseket, és szerkesztenem a képeket. Úgyhogy ha minden jól megy, szeptemberben már új masinérián pötyöghetek.