A színes, őszi leveleket nem tudom megunni. A túrázást bizonyos kilométer-mennyiség után meg tudom, de ha én vagyok az a lökött túrázó, aki fényképezőgéppel a nyakában sétál végig a Kéktúrán, akkor reménykedhetek például abban, hogy az efféle művészi tevékenység is segít elterelni a figyelmet a már igencsak elfáradt testrészeimről. Másnap, mikor fel se bírok kelni az ágyból, az izomláz miatt, legalább szerkeszthetem a képeket.
Két Kéktúrát is letudtunk a hónapban, a mostani post csak a második képanyagát tartalmazza. Már kicsit bánom is, hogy az elsőre nem vittem a gépet. Persze, be se fért volna, mivel a vendégház tűzrakóhelyén megsütendő szalonna és kötelező jelleggel hozzátartozó kenyér, illetve hagyma elfoglalta a fényképezőgép helyét.
Dobogókői start volt, Visegrádig mentünk. Indulásunkkor a táj valahogy így festett:
Túránk során különösen jó móka volt a hulló falevelek fotózása. Persze nyilván egyiken sem látszik, hogy ezek valójában hullanak, úgyhogy sajnos ilyen képeket itt, most, ebben a bejegyzésben nem fogtok találni. Meg kell elégedni a már lehullott, vagy még a fákon maradt verziókkal.
Pilisszentlászlóra érvén, a Kis Rigó Vendéglő kertjében az alábbi kép fogadott. Akkor azt mondtam, hogy ez életem képe. Aztán mindig, mikor megnéztem, röhögtem. Lehangolt perceimben ezentúl ez lesz, ami felvidít.
Egészen sportosra sikeredett egyébként az októberem, még magamhoz képest is. A mindennapos városi bringázások és hétvégi, kisebb bicótúrák mellé bejött egy 100 km-es, Esztergomba tekerés is (ilyet csak évente egyszer szoktam), aztán a két Kéktúra (ezt most csináltam először), és ha mindez még nem lenne elég, egy fitneszbérletet is vettem. Szintén sosem történt korábban ilyesmi. Felfedeztem a pilates és egyéb csoportos órák és női öltözők rejtelmeit. Tulajdonképpen az egész hónapom egy édes izomlázban telt, és rettentően büszke vagyok magamra, hogy mindenféle, egymástól jól elkülöníthető izomcsoportot is megdolgoztattam:D A leállásról szó sem lehet. Jön a koriszezon, de gondolkozom azon, hogy felveszem az úszást a listámra, és néha eljárok oda is a többiekkel. Szóval gyere csak november, rajtam nem fogsz ki!
