Bevallom, soha életemben nem voltam még osztálytalálkozón, de ez az év úgyis arról szól, hogy csomó olyan dolgot csináltam/csinálok, amit eddig soha. Tehát idén bizony elmegyek a 10 éves általános iskolás osztálytalálkozómra. Persze nem vagyok 100%-osan nyugodt, de azért menni fog:)

A témában elolvasgattam Via cikkét az osztálytalálkozós öltözködésről, majd a kommenteket is, melyek persze bennem is felvetettek néhány gondolatot. 

Többen is megjegyezték, hogy nem mennek az osztálytalálkozókra, mert félnek, hogy a többiekhez képest nem értek el eleget az életben, nincs gyerekük, nincs férjük, nincs diplomájuk, blabla (bár a gyerek- és férjtéma 24-25 évesen szerintem még annyira nem aktuális problem). Vagy az a probléma, hogy nem akarnak visszacsöppenni az évekkel ezelőtti szürke egér pozícióba, vagy csak egész egyszerűen nem kíváncsiak az osztályra, mert soha nem volt közösség. 

oszttal.jpg

Nálunk már több találkozó is volt, és eddig én sem vettem rá magam, hogy elmenjek. Tíz éve nem láttam kb senkit onnan, sőt még az iskola városába se tettem be a lábam. Nem voltam kíváncsi senkire, és örök sérelemként éltem meg, hogy ezek az emberek engem csúfoltak és kiközösítettek annó a suliban. És most valamiért úgy érzem, hogy igenis vagyok elég jó, hogy megmutassam, hogy tessék gyerekek ez vagyok én, és ti kik vagytok?

Szerintem soha nem lehetsz annyira rossz a többiekhez képest, hogy emiatt ne menj el egy találkozóra. És most nem arra gondolok, hogy például rossz hangulatban és életszakaszban vagy, hanem összességében. Persze, ha épp most jöttél ki a kórházból, vagy egy szakításból, és percenként sírni kezdesz, akkor ne menj osztálytalálkozóra. De ha mindenkit utálsz még mindig, akkor se kell menned. Csak akkor, ha úgy érzed, hogy eljött a te időd!:)

Én a találkozó “kiegészítéseként” igazából tervezem, hogy elsétálok a régi házunkhoz, megnézem, mit tettek vele a mostani lakók. Áll-e még egyáltalán. Vannak-e még cicák az utcában. És eszembe fog jutni a gyerekkorom. 

Hozzászólás

Back to Top